J.M. Plunkett: Gracenek

(Keresztelőjének reggelén, 1916, április 7.)

A szavak szívemből élnek

S dalolnak, erejük tapaszt

Be sárkányszájakat végleg,

Vagy elhoz egy régi tavaszt.

Felnyitják s bezárják ismét

A szörnyű bölcsesség-kutat,

Így csak az lesz az ajándék,

Mit vad szépséged megmutat.

Szemeid boldog tavaszok,

Sárkányerőt rejt a hajad,

Ifjú lelkedben ámulok,

Hol titkos bölcsesség fakad;

De nincs szó, mi elmondhatja,

S hiába szól a dal szépen,

Hol szíved szárnyait kitárja

Szerelmed vad szépségében.

To Grace

(On the Morning of her Christening, April 7th, 1916)

The powerful words that from my heart
Alive and throbbing leap and sing
Shall bind the dragon's jaws apart
Or bring you back a vanished spring;
They shall unseal and seal again
The fount of wisdom's awful flow,
So this one guerdon they shall gain
That your wild beauty still they show.

The joy of Spring leaps from your eyes,
The strength of dragons in your hair,
In your young soul we still surprise
The secret wisdom flowing there;
But never word shall speak or sing
Inadequate music where above
Your burning heart now spreads its wing
In the wild beauty of your Love.