A szerelem arcai

Dobban a szív és reszket a láb
izzad a kéz és feszül a hát
könnyes a szem és nem jön a szó
Ámor nyila, a megragadó.

Zöldek a fák és vakít az ég
ragyog a Nap és tiszta a lég
virul a rét és csillog a hó
Ámor nyila, a megnyugtató.

Pezsdül a vér és puha az ágy
vörös a láng és perzsel a vágy
forró a bőr és izzik a csók
Ámor nyila, a mámorító.

Rejtve a csúf és látszik a szép
Szilárd a fal és tömött a lék
alszik a rossz és éber a jó
Ámor nyila, az andalító.

Nevet az arc és kacag a száj
vidám a dal és örök a báj
boldog a föld és vidám a tó
Ámor nyila, a boldogító.

Csörren a kés és csattan a hang
szakad a húr és reped a lant
szökik a fény és borul a só
Ámor nyila, a gondokozó.

Fagyos a szív és hideg a láb
merev a kéz és görnyedt a hát
száraz a szem és hallgat a szó
Ámor nyila, a hazug csaló.

2004-07-27

Doktor néni

Javítsál meg, Doktor néni,
nem bántalak, nem kell félni,
nem kell félni, nem bántalak
mondták: kellesz, hát vártalak
mi baj velem, Doktor Néni
tanítsál meg szépen élni
minek nekem tömegstandard
az nekem már túl avantgard
nézd a TV-t, megüdvözülsz!
valóságshowt, belehülyülsz!
lelked adod hamis máznak
plázacicák majd rádmásznak
dübörög a konzervzene
kis tabletta, az kell bele
bámulom a csatornákat
megveszem az áruházat
jó lesz nekem, azt ígérik
boldogságot ingyen mérik
javítsál meg, Doktor Néni
mi a bajom? Kezdek félni!
jó a szerkód, haverom vagy!
üres szemek, hipózott agy
add a lelked, alattvaló,
keress s legyél profitadó
HAZUGSÁGSHOW! REKLÁMHEGYEK!
TOMPA TETVEK, ŐRJÖNGJETEK!
KELL A CIRKUSZ? ITT VAN, NESZTEK!
ÁLKVÍZEKBE BENEVEZTEK!
Doktor Néni! Félek tőled!
elmenekülök előled!
tömegízlés, népbutítás,
marketing és agyleszívás
Doktor Néni, mi van velem?
többi között hol a helyem?
rohanok a pusztulásba,
s meghalok e dögrovásba!
Doktor Néni, segíts nekem!
fejem gumifalba verem!
üresfejű plasztiklányok
hiányom van, mindjárt hányok
rákattantam, rabja lettem
a piac elvitte a lelkem
ki irányít, Doktor Néni?
Nem tudom ezt mire vélni!
hallgatok rád, ne szólj hozzám,
hadd nézzelek, ne bámulj rám!
Hol vagy Isten? Szekták tűnés!
hamis mennyben álüdülés
Hogy vagyok ma Doktor Néni
rettegek nyíltan beszélni
hőgutában, fagyhalálban
térdem sebes, fejreálltam
Mondd meg nekem, Doktor Néni,
hogy kell egy csajt megk**élni?
BÍZTAM BENNED! JÓL ÁTVÁGTÁL!
ADTAM NEKED, KIRABOLTÁL!
FEGYVERT IDE, CSŐRE TÖLTVE!
HADD LÖVÖK JÁRÓKELŐKRE!!!!

ELÉG!!!!
...

Elegem van, Doktor Néni,
érdeked a piac védi
nem kellesz már! szabad vagyok!
véget ért az adok-kapok
én lettem a magam őre
eltakarodsz pokolkőre
Nincsen kanál! Te sem vagy már!
képzeletem szálló madár!
emléked már kitörölve
elnémultál, mindörökre...

2004-08-04

Könnyek

Ott vannak azok a könnyek,

Az őszinte könnyek a szemedben

Mint megáradt vízesés,

Zajló patak, úgy ömlenek

Ne haragudj rám… sajnálom,

Iszonyúan sajnálom

De ne sírj…

Értem nem érdemes.

Nem érek annyit.

Bocsáss meg nekem

Tévedtem

Elmentem

Elvéreztem

Végeztem!

Végképp elment az eszem

Ne sírj…

Nem érek annyit

És kérlek, ha tudsz,

Bocsáss meg nekem

Sajnálom kedvesem,

Nem így terveztem!

Ne sírj…

Értem nem érdemes.

2004-08-09

Nagy Testvér

Kicsiny lélek, a Nagy Testvér,
a jó páter szól Tehozzád:
válladat ne nyomassza teher,
majd én gondot viselek terád.
Oly fárasztó a gondolkodás,
majd én megteszem helyetted,
veszélyes ám az önámítás,
úgyis csak megcsal képzeleted.
Mit szeretsz, mire vágysz?
Majd én elmondom Neked,
mit olvass, milyen legyen ruhád,
s hogy hordjál-e szemüveget.
Beteg vagy? Adok orvosságot
unalmad ellen szórakozást
én vagyok bizalmas barátod
fejedben főbérlő lakótárs.
Szolgáltatásom teljes s mesés
láthatod, számíthatsz rám!

Nem látsz, nem hallsz, nem beszélsz:
a Nagy Testvér befogja a szád.

2004-08-06

Nyár Te voltál...

Nyúlnak az árnyak
félnek a vágyak
Mért megy el a nyár
de jó, hogy itt voltál
de jó, hogy itt vagy
ugye leszel, ha fagy,
ha majd szitál a pára
s a tavasz még árva
ugye beszélünk még
mint nem is oly rég
hallgatlak, ringass csak
de mész s most nem maradhatsz
de jó, hogy vagy, de jó, hogy voltál
nem is volt út, de idetaláltál
titkodat őrzi a könnyed lépted
most nem suhan el de visszatéved
az árnyak a fények
a vágyak is égnek
visszajön majd a nyár
de jó hogy itt voltál,
de jó, hogy itt vagy
de jó, hogy vagy...

2004-08-10

Spektrum

A tó, az ég.

A távoli hegyek.

A messzi tenger a horizont alatt.

Búzavirág, ultramarin szemek.

Nem fázom tőlük, bár hidegek.

A hó, a jég.

A partmenti sziklák.

Trópusi föveny, menyasszonyi ruhák.

Felhő, igazgyöngy, jégvirág.

Mind elvakít, annyira tiszták.

A fű, a rét.

Smaragd lombkorona.

Vadszőlő, az égbe szökő szilfa.

A falakon fut a szederinda

Csendben, békésen, megnyugtatva.

Napraforgó.

Kis nárcisz a kertben.

Az égbolton meleget adó csillag.

Kanári, aranylón csordogáló méz.

Ragyogón csillog s fénylik a réz.

Rubin és láng.

Fellobbanó szikra.

Vulkánból folyó tüzes-izzó láva.

Kedves pipacs felett szálló vörösbegy.

Édes cseresznye, savanykás meggy.

Korom és szén.

A holdtalan éjjel.

Égből hulló, kihunyó meteorit.

Végtelen út, tompa Excalibur.

Hatalmát kimutató sötét Úr.

A fáradt vér.

A főpap palástja.

Naplemente a kora esti szélben.

Szíved lüktetése, vitalitás.

Bájos és szerény ciklámen virág.

Ködös reggel.

A megbúvó átlag.

Háttérben elegáns eminenciás.

Novemberi megszűrt világosság.

Hallgatag, tompa elhalványulás.

2004-08-13

Szempillák

Hosszú, sűrű szempillák takarják

azt a csodaszép, mély tükröt

ó, ismerem én e trükköt:

lassan lehunyják, aztán kinyitják

hamiskásan, oldalról, kacéran

néznek, hogy szavam elakad,
a lélegzetem kimarad,
félve nézek vissza, de boldogan,
s a pillák csiklandozzák arcomat.
Ezt a közelséget várom,
sejtelmes, akár egy álom,
de távollétük örök kárhozat.
Ha csak nevetnek azok a szemek,
földre hozzák a ragyogást,
úgy élem meg, mint látomást,
mert ha közel vagy hozzám, elveszek
és halvány szivárvány a sírásod,
fátyolos, rekedt hangommal,
fájón kaparó torkommal
gyöngykönnyeidre így reagálok.
Hosszú, szép szempillák, suttogjatok,
némán mondjátok azt nekem
csak nézlek téged, életem,
neked nyílok ki és neked csukódom…

2004-08-18

Kristályprizma

A kristályprizma szétszórja az emlékeket
néha utánuk nyúlok
elkapok egyet-egyet
kaleidoszkóp-szerű látomás
egy vallomás
az a pillantás
és beleremegek
ha szorítom a kezedet
aztán süllyedek le a misztikus ködszakadékba
kétes szabadesés
szinte mesés
megfulladok
de hirtelen felriadok
mert ez csak egy álom
sablon rémálom
tizenkettő egy tucat
és utat nem mutat
de ez is véget ér
hogy gyűlölöm, ha visszatér
az a szőke lány
az iszonyú nyár
a féltékenyzöld szemek
a nem-vagy-már, nem-kellek, nem-értelek,
de hagyjuk, mert színes e kavalkád
nem érhet vád
már emlékszem rád
szétpattognak a gondolatszikrák
kovakő a képzelet
vetíti a képeket
a szépeket
de hova tűntek el a homályos vágyak
lassan fakulnak
elfutnak
sóvárgok utánuk, de hát ez van, elmúltak
de eszembe jutnak
az újak
s a kristályprizma szórja tovább
gyűjtöm őket
mint méh a mézet
mit jónak vélek
belőlük élek
könnyes-nevetős, keserédes emlékek...

2004-08-21

Bűn, ha szép vagy

Bűn, ha szép vagy
ha kedvesnek látlak
nem szabadna észrevennem Téged
de engem tévedésből szőttek
és önzést fontak hozzám
ha adok Neked
egyben el is veszek
de ez nem egyensúly
mely nullára redukál
csak széttép és összezúz
szívem hova húz
merre s miért, kiért
hallgatnom kéne és felejtenem
de látásod megtagadni nem tudom
és ha azt mondom: "nem akarom"
az ámító hazugság árnya a falon
kárörvendő táncot jár
csak tudnám, mi adja a fényt az árnynak
a hátam mögött állnak a vádak
és várnak...
Plátó, annyira utállak...

2004-08-26

Hétköznapi ébredés

Étvágytalan ébredéssel
szoros, szűk szempillákkal
fárasztón fájó felkeléssel
kínlódás a korahajnal
kávém kiloccsan a kockakőre
koordinálatlan kezeimtől
fest foltot a fáradt földre
életunt ének az éterből
tucc-tucc tucat tülkölés
pimasz, pihent poénoktól
rámerőltetett rém-röhögés
kihúzom, ki én a konnektorból
kicsit kómásan keringek
ingerülten, idekint,
bénán beindul bennem
a reggeli rohanó rutin
számíthatnék számos-számtalan
érdekfeszítő eseményre
de verekszek-vívok vigasztalan
a mindörök mozgó mókuskerékkel.

2004-09-15

Magamhoz (is) szólok

Hogyan is segíthetne
ha saját lelkedet szúrod hátba
a hiábavaló önvád tűhegyes karmaival
még jobban megsebezve
az amúgy is ingatag
menekülni vágyó fájó gondolataidat
százfontos reflexíjból
kilőtt sorsnyíllal telibe talált
kettészakadt szívednek elég úgyis a tépelődés
hogy egymásra fogtuk azt
a gyilkos fegyvert
és kezünk biztosan feszítette hátra az ideget
nem hibázhattuk el a célt
a vessző pont a tízes kör kellős közepén
csattanva landolt
és feltörve a jégpáncélt
édes mérget lövellt piros életet szállító vénáidba
amelyre nincsen ellenszérum
de nem nevezheted a mosolygó végzetet
elátkozott rút gonosz sorsnak
mert ami rendeltetett
azt a méreg is elfogadtatja veled
csak küzdelmed lesz ellene
egyre reménytelenebb
és eredménytelenebb
mert tudod már hogy nincsenek véletlenek

2004-10-05

Elképzellek

Elképzellek halvány fátyoltánccal
körülöttem légiesen keringve,
kedvesen nevetve,
ahogy a finom szatént kacéran
simítod csillogó arcomra
vérem forráspontig izzítva,
s amíg a szemem lehunyva
hátam mögött érzéki csókot hintesz finoman
nyakamra és átölelsz két karoddal
Kedvesem!
Kívánja testem a vágyó test ritmusát,
forró s kapkodó lélegzeted érzem
kérem
s vágyom még ezt a borzongató érzést
Nem lehet elég ez a szerelem,
kell nekem
S kell Neked, érzem mindenemben

És a vad vágyódás percei után csak foglak
ereszteni nem akarlak
de nem is tudlak,
csak tartani két karomban
ahogy nyugodtan alszol
zárt szempillákkal, amikor csókot sem merek adni,
mert olyan szép
a kép
s békés, ahogy itt nyugszol ölemben,
s vigyázhatlak, védhetlek Téged, szerelmem.

2004-10-16

Halott haiku

Előttem halj meg
Hogy neked majd ne fájjon
Az én halálom

2004-10-23

Kötelékek

Érzéki éneddel láncolsz magadhoz
Szoros szerelmed bilincset vert rám
Légies lakattal szívemet lezárod
Kristály kulcsot reszeltél hozzám

Kettőnk köteléke erős vassodrony
Hármas hurokba fontalak téged
Vakmerő vágyunk hajóját a horgony
Ringón rögzíti szép tengeréhez

Türelmed titkos álmokon nyugszik
Kezeim keresve nyúlnak tefeléd
Tétova tincseddel a kisujjam játszik
Békés boldogan fekszem le melléd

Kocka: Kötelékek

Érzéki éneddel láncolsz magadhoz
Szoros szerelem bilincset ró rám
Légies lakattal szívemet lezárod
Kristálykulcsot reszeltél hozzám

Kettőnk köteléke erős vassodrony
Hármas hurokba fontalak én téged
Vad vágyaink hajóját egy horgony
Ringatón rögzíti szép tengeréhez

Türelmed titkos álmokon nyugszik
Kezeim keresve kinyúlnak tefeléd
Tétova tincseiddel ujjam játszik
Békés boldogan fekszem le melléd

2004-10-25

Menekülés

vasbetonfalat erőltetsz fölém

és szögesdróttal megerősített

szavaid falaznak téglát durva

hangsúlyod tapaszt cementként

körém átugorhatatlan akadályt

lelki terrorból építesz nekem

koncentrációstábort s hamisan

féltésnek álcázott önzéseddel

hazudsz belém önkínzó gátakat

hogy lábaidhoz láncolj örökre

attitűdöd ad majd kezdőlökést

hogy rakétaként kilőjem magam

végre egyszer korlátaid közül

és utoljára nagyot hátrarúgva

szakítom szét börtönöm kapuit

és noha tudom hogy tengermély

krátert hagyok magam után rád

neked megmaradhat a mesterien

összetákolt rombadőlt kalodád

magad maradsz sós könnyeiddel

nyalogatva fájón lelki sebeid

amit a rádomló törmelékhalmaz

kimerítő halálterhe okoz majd

én akkor szeresselek majd tán

s addig ne utáltasd meg magad

hogy ha itt a menekülés ideje

akkor kissé sajnálni tudjalak

2004-11-05