K�ztudott, hogy anyanyelv�nk az egyik legcsod�latosabb, legsz�nesebb �s egyben az egyik legnehezebben elsaj�t�that� nyelv a vil�gon. Nem egy nyelv�sz, �r� – nem csak magyar – jelentette ki, hogy a magyar nyelv rendk�v�l alkalmas a k�l�nf�le �rnyalatok, pillanatnyi �rzelmek kifejez�s�re, p�ratlanul gazdag sz�kincse �s szinonimak�szlete j�volt�b�l. Ezt a sz�k�szletet, kifejez�sm�dot �polni �s v�deni kell, hiszem �s vallom, hogy nyelv�nk a nemzeti kincs r�sze.

 

    R�gebbi k�nyveket olvasgatva val�s�gos gy�ngyszemeket tal�lhatunk, gondoljunk csak J�kai M�r hihetetlen�l gazdag �letm�v�re. Igen dics�retes, hogy nemr�giben �jra kiadt�k reg�nyeit, �m azt tal�n kevesen tudj�k, hogy J�kai m�veihez k�l�n sz�t�r k�sz�lt, amelyben az �r� �ltal haszn�lt r�gies, vagy r�g elfeledett szavak, kifejez�sek jelent�s�t adj�k meg. Nagyra becs�l�m ezt a kezdem�nyez�st, t�mogatand�nak, k�vetend�nek tartom a p�ld�t; ink�bb �rjunk egy-egy �jra kiadand�, r�gebbi m�h�z sz�magyar�zatot, sz�szedetet, semmint hogy leegyszer�s�ts�k, cs�ny�bban – �s tal�l�bban – mondva lealacsony�tsuk, lebut�tsuk azt. Gondoljunk itt a nemr�giben nagy vihart kavart kezdem�nyez�sre, amely sajnos meg is val�sult, hogy egyes m�veket adjuk k�zre leegyszer�s�tve, mert az „t�l bonyolult, t�l neh�zkes a di�kok, a mai, modern olvas�k�z�ns�g sz�m�ra”. Szeg�ny G�rdonyi G�za, szeg�ny J�kai M�r! Vajon mit sz�ln�nak hozz�, hogy az Egri csillagokat, A k�sz�v� ember fiait „k�nny�tett” form�ban olvass�k majd a di�kok? Alighanem forognak a s�rjukban, s valahol �r�l�k, hogy ezt a nyelvront�, n�pbut�t� �s minden �z�ben k�ros „remek �tletet” m�r nem �rt�k meg… Mivel akarnak az „alkot�k” sp�rolni? Az id�vel, amit az olvas�sra, sz�veg�rt�sre ford�tunk? Ennyi er�vel ak�r sz�szedetet is k�sz�thettek volna, semmivel nem em�sztett volna fel t�bb energi�t…

    N�h�nyan p�rhuzamot vonnak az idegen nyelv tanul�sa sor�n alkalmazott egyszer�s�tett olvasm�nyokr�l. T�ved�s! Nincs itt semmif�le p�rhuzam! Az egy dolog, hogy egy klasszikust adunk tan�tv�nyaink kez�be alap, �lkezd�, k�z�p, stb. szinten, idegen nyelven, �s teljesen m�s, hogyha az anyanyelv� klasszikusokat egyszer�s�tj�k le… Az el�bbi az idegen nyelv tanul�s�t szolg�lja, az ut�bbi szimpla but�t�s…

    Azonban nem err�l akartam �rni, puszt�n bevezet�nek sz�ntam, �s nem akarom becsapni a kedves olvas�t a c�mmel!

    Igaz�b�l a t�jszavakr�l szeretn�k �rni. Csod�latos sz�kincs�nket eml�tettem m�r, most hadd hozzak csak egyetlen p�ld�t a magyar irodalom palett�j�r�l: Wass Albertet. Az � m�veiben rengeteg olyan sz� szerepel, aminek a jelent�s�t nem ismeri az �tlag olvas�k�z�ns�g, r�szben mert elfeledett, idegen eredet� szavakr�l, r�szben mert csak egy bizonyos t�jegys�ghez, t�rsadalmi csoporthoz, foglalkoz�shoz, avagy egy bizonyos korszakhoz k�thet� sz�r�l, kifejez�sr�l van sz�. Nekem k�l�n �r�m�t adott az, hogy kerestem, id�t �s energi�t sz�ntam arra, hogy ut�nan�zzek az olyan szavaknak, mint a turma, az �szkas, a zsendice, a puliszka, a pl�j�sz, stb. szavak jelent�s�nek, eredet�nek. Igen dics�retes Turcs�nyi P�ter gy�jtem�nyes munk�ja (Wass Albert �lete �s munk�ss�ga), amelyben k�l�n fejezetet sz�nt a szavak magyar�zat�nak.

    Ezzel el is �rkeztem oda, ahonnan elindultam.

    M�g itt, csonka Magyarorsz�g ter�let�n is tal�lkoztam sz�mos olyan nyelvi fordulattal, sz�val, amit a mi k�rny�k�nk�n nem ismertek, vagy ford�tva: mi, bakonyiak – veszpr�mi vagyok - ismert�k, vagy teljesen m�s jelent�s�vel haszn�ltuk. Nagy �r�mmel fogadtam minden �j inform�ci�t, �j jelent�st, �j sz�t, �s lehet, hogy furcsa, de ez egyfajta „hobby” a sz�momra.

    Most, a c�mhez h�ven, a hossz�ra ny�lt bevezet� ut�n �lljon itt egy csokorra val� – sok esetben m�k�s – p�lda, egyt�l-egyig saj�t �lm�ny.

 

                                                                            *

 

    Tal�n tizenhat �ves lehettem, amikor is r�sztvettem egy ifj�s�gi v�ndort�borban, Baranya megy�ben. Szerettem ezeket a t�borokat, szerencs�re olyan vezet�ink voltak, akik els�dleges feladatuknak tekintett�k a magyar kult�ra, a hagyom�nyok megismertet�s�t, tisztelet�t. �n meg rengeteg �rdekes emberrel tal�lkozhattam k�zben…

    Azt hiszem, Almamell�k k�rny�k�n kolb�szoltunk (Istenem, ez is olyan sz�, hogy alig ismeri m�r valaki) valahol, �s egy templomot kerest�nk, amit le kellett rajzolni. Na persze nem tal�ltuk, a j�f�le cserj�sben bolyongtunk, amikor megpillantottam egy nyolc-t�z�ves forma kisfi�t (r�n�z�sre kik�p�tt Reg�s Bendeg�z volt). Megk�rdeztem t�le, hogy hol tal�lom azt a bizonyos templomot? A sr�c intett a kez�vel valamerre, s azt mondta:

    - Ott a horh�n t�l van egy �sv�ny, azon k�ll v�gigmenni.

    Horh�. Sose hallottam ezt a sz�t. Meg is k�rdeztem:

    - Hol menj�nk �t?

    A fi� ugyanarra intett:

    - H�t ott a horh�n menjenek, azt�n onnan m�r l�tj�k a tornyot…

   M�r megint ez a horh�… Eml�kszem, iszony� zavarban voltam a t�bbi hetedikes-nyolcadikos di�k k�z�tt, mint gimnazista, akinek sejtelme sem volt, mi az a horh�, de nem volt mit tenni, megk�rdeztem �jra: micsod�n menj�nk �t? Milyen horh�n?

    Na, a sr�c itt m�r kiss� t�relm�t vesztette, l�tva neh�zfej�s�gemet, �s mutatta:

    - Ott ni, a horh�, az a horh�, l�tja m�r???

    �s akkor megl�ttam.

    Sz�val a horh� nem m�s, mint egy kis medence, egy m�lyed�s, na, azon kellett �tmenni (j� sok k�k�nybokor volt ott), �s miut�n kereszt�lverekedt�k magunkat rajta, t�nyleg megl�ttuk a templomtornyot.

 

                                                                            *

 

    Gy�r. Ott t�lt�ttem f�iskol�s �veimet, igaz, nincs messze Veszpr�mt�l, de rengeteg emberrel tal�lkoztam ott, akik az orsz�g minden t�j�r�l �rkeztek.

    R�gt�n, alighogy oda�rtem, �rt az els� meglepet�s.

    Hova vezet egy der�k, ifj�, a tizennyolcadik �let�v�t bet�lt�tt „g�lya” �tja, h�t a kocsm�ba… A f�iskol�t�l tal�n k�tsz�z m�terre volt a M�v�sz pressz�. H�tv�ge volt, be is �ltem kiss� h�s�lni – j� kis szeptember eleje volt, tiszta, ny�ri id� – �s rendeltem, mikor j�tt a pinc�r h�lgy: „Egy k�v�t �s egy le�t k�rek”. A h�lgy t�r�lt-fordult, s letette el�m az eszpressz�t �s… egy van�li�s j�gkr�met. H�t, fel�ben siker�lt teljes�teni a k�r�semet, �n ugyanis le� alatt v�r�sboros k�l�ra gondoltam.

    Hogy mi a magyar�zata a f�lre�rt�snek? Eml�tettem, hogy veszpr�mi vagyok. Ezen a k�rny�ken a „le�” a v�r�sboros k�la, �m akkoriban m�g m�k�d�tt a nagy j�gkr�mgy�r – �ppen Veszpr�mben; tal�n p�ran eml�keznek m�g a „Hell�, Le�” szlogenre, a tr�f�s rekl�mokra. A „Le�” elnevez�st csak mi, veszpr�miek ismert�k; a m�s k�rny�kr�l �rkezettek a vad�sz, vagy a VBK (v�r�sboros-k�la) n�ven ismert�k ezt az italt.

    Teh�t kaptam egy fagyit �s egy k�v�t, holott egy k�v�t �s v�r�sboros k�l�t k�rtem (a nagy melegre val� tekintettel megettem a j�gkr�met, persze, de biztos, ami biztos: rendeltem hozz� egy �jabb „le�t” – imm�r pontosan k�r�l�rva: v�r�sboros k�l�t szeretn�k).

 

                                                                            *

 

    Ha az ember csak �tutazik egy v�roson, falun, vagy ak�r t�jegys�gen, kev�s es�lye van arra, hogy hasonl� �lm�nyekben legyen r�sze, �m ha huzamosabb ideig tart�zkodunk egy-egy helyen, szinte biztos, hogy r�akadunk valamilyen gy�ngyszemre. Gy�r ennek kimer�thetetlen t�rh�za volt.

    Egyik j� bar�tommal, Szabival s�t�lgattunk valamerre, besz�lgett�nk, � meg ropogtatott valamit, nem is figyeltem, amikor megk�n�lt:

    - Nem k�rsz egy kis speci�lt?

    Megh�kkentem. Az meg mi a fene, k�rdem.

    - H�t speci�l. Nem ett�l m�g ilyet? – azzal fel�m ny�jt egy zacsk� n�polyit, azaz t�lt�tt osty�t.

    Hamar magyar�zatot kaptam arra, hogy a csokis, citromos kr�mmel t�lt�tt osty�t mi�rt is nevezik arrafel� „speci�lnak”: �ll�t�lag a Gy�ri Keksz �s Ostyagy�r el�dj�nek az alap�t�ja,  Speci�l M�ty�s hozta Olaszorsz�gb�l a receptet, �gy kapta ez az �dess�g a nev�t.

 

                                                                            *

 

    M�g mindig Gy�r.

    Meglehet�sen goromba, t�li id�ben �ll�tottam be akkori bar�tn�mh�z, m�g a pul�ver �s a kab�t alatt is vacogtam, ki is �ltem Zsuzsa n�nivel, bar�tn�m �desanyj�val a konyh�ba k�v�zni egyet, h�tha felengedek egy kicsit. Neki sem volt �pp melege, s megjegyezte:

    - L�tom, Robik�m, te is el�llod a kab�tot!

    - Mit csin�lok a kab�ttal, Zsuzsa n�ni? El�llom?

    - Persze. L�tom, f�zt�l, j�l j�n az ebben a vacak id�ben, nem?

    Na, �gy m�r vil�gos volt a dolog, teh�t el�llom a kab�tot, az azt jelenti, hogy hideg id�ben �r�l�k, hogy rajtam van.

    Mi errefel� �gy mondan�nk: L�tom, el b�rod viselni azt a kab�tot!

 

                                                                             *

 

   A f�iskol�n N. Kl�ra tan�totta a nevel�selm�letet, el�g m�rs�kelt lelkesed�ssel �lt�k v�gig az �r�it, hi�ba no, volt egyfajta st�lusa.

   Az egyik �r�n azt a feladatot kaptuk, hogy tal�ljunk ki valami egyszer� pedag�giai helyzetet, ami az �r�n el�fordulhat, vagy mer�ts�nk saj�t tapasztalatunkb�l, �s elemezz�k, adjuk el�, hogyan oldan�nk meg.

    �n voltam az egyik „kedvence”, h�t persze, hogy engem k�rdezett el�sz�r.

    Azzal kezdtem, hogy egy �r�n l�ttam, amint a harmadikos Lacika figyel�s helyett a padra cirk�l…

�ppen eddig jutottam, amikor lecsapott a sz�ra:

    - Mi az, hogy a padra cirk�lt??? Mit csin�lt?

    - H�t… Cirk�lt a padra. Fogta a ceruz�j�t �s �sszevissza rajzolgatott.

    - Akkor nem cirk�lt, hanem firk�lt! A hadihaj�, meg j�r�r az utc�n, az cirk�l!

    - J�j�, tudom, de fel�nk �gy is mondj�k…

    - Na ne mondja m�r! H�nyan hallott�k ezt a kifejez�st ebben az �rtelemben?

    Rajtam k�v�l m�g n�gy veszpr�mi volt a csoportban, sz�p csendesen feltett�k a kez�ket…

 

                                                                            *

 

    M�r m�sod�ves voltam, amikor el�g sok felvid�ki di�k �rkezett f�iskol�nkra tanulni. Volt k�zt�k egy, bizonyos G�bor, aki olyan pal�cosan besz�lt, hogy eleinte kukkot sem �rtett�nk abb�l, amit mondani akart. Nem is volt sok�ig G�bor, hamar rajta ragadt a „G�bor” n�v, mert valahogy �gy ejtette ki. Id�vel hozz�szoktam a besz�d�hez, mert a szobat�rsam lett, de az�rt h�napok m�lva is tudott meglepet�st okozni.

    G�bor �lland�an �zletelt: Szlov�ki�b�l hozott csokit, ceruz�t, nagyalak� f�zeteket; j�l j�rt vele mindenki, � keresett rajta, mi meg harmad-, vagy fele�ron vehett�k meg a dolgokat.

G�bor �ppen „�zleti k�r�ton” j�rt a koll�giumban, amikor �sszeakadt velem:

    - Szia Robi! K� p�f�m?

    - Mi bajod van neked???

    - P�f�m… K� p�f�m? Szagold meg! – �s dugta az orrom al� a dezodort.

    Aha, esett le a tantusz, teh�t parf�m – nem el�g, hogy „p�f�mnek” mondta, de nem is parf�m volt, hanem sima, hajt�g�zos dezodor…

    M�s alkalommal igen izgatottan rontott be a szob�mba.

    - V�n h�jt�sid?

    N�zek r� nagy but�n.

    - Mim van nekem?

    - H�jt�sid, h�jt�sid… fontos lenne!

    Nem lettem okosabb.

    - ���… H�t nem tudom… Lehet.

    - H�lye v�gy! – intett d�h�sen, �s tov�bbrohant.

    K�s�bb tudtam meg, hogy a bar�tn�j�hez kellett elsietnie valami�rt kocsival, vagyis a „h�jt�si” az nem volt m�s, mint a „hajt�si enged�ly”, azaz a jogos�tv�ny.

 

                                                                             *

 

    Szombathelyen is j�rtam f�iskol�ra, ott akadt meg a szemem a boltajt�kon d�szelg� feliratra: „K�rj�k az ajt�t betenni!”

    Betenni? Hova tegyem be… Mi�rt, kivett�k valahonnan?

    Persze r�j�ttem r�gt�n: betenni az ajt�t, Szombathelyen annyit tesz, mint becsukni.

 

                                                                            *

 

    A le�t m�r eml�tettem, de az �teleknek, italoknak nagyon sok elnevez�se van, �s persze az emberfi�nak fogalma sincs arr�l – honnan is lenne –, hogy k�tsz�z kilom�terrel arr�bb hogyan nevezik kedvenc fog�s�t…

    Nagyon szeretem a t�csit – vagyis a reszelt krumplib�l, lisztb�l, tejf�lb�l �s s�b�l k�sz�lt, olajban kis�t�tt lep�nyt; n�mileg eml�keztet a sv�jciak r�stij�re.

    Na, ennek az �telnek ezer meg egy neve l�tezik.

    Nagyon kellemes meglepet�s �rt Galyatet�n, a feles�gemmel j�rtunk arra a n�szutunkon, egy j� kis t�ra ut�n meg�hezt�nk, h�t le�lt�nk egy kis boroz� kinti padjaira �s megn�zt�k a v�laszt�kot, ahol azonnal megl�ttuk a t�csit, de nem �m egy n�v alatt! A tulajdonos, �gy l�tszik, tudta, hogy el�g k�zkedvelt �tel ez ahhoz, hogy j�l fogyjon, �m nem �rt, ha a vend�gek tudj�k, mit is k�rnek, h�t ki�rta az �sszes �ltala ismert nev�t: t�csi, t�csni, cicege, macok, r�sztike, lapcs�nka, lepcs�nka, ber�t, krumplispacsa...

 

    Se szeri, se sz�ma a hasonl�aknak; sz�z�val, ezr�vel lehetne �sszegy�jteni az ilyen kis anekdot�kat.

    A l�nyeg az, hogy ne feledj�k, milyen csod�latos is a mi nyelv�nk, milyen soksz�n� �s gazdag a sz�kincs�nk – eleve ez a sz�, hogy sz�kincs is csod�latos �nmag�ban, nem is tudom, van-e m�s nyelv a mi�nken k�v�l, amely hasonl� m�don nevezte el kifejez�st�r�t.

    C�lom ezzel az �r�ssal nem volt m�s, mint az, hogy apr� belepillant�st tegyek lehet�v� nyelv�nk v�ltozatoss�g�ba, �s persze az, hogy emellett sz�rakoztassam is az olvas�t. Rem�lem, mindegyik teljes�lt!

 

    2009-11-05