Ott járok én hangtalan, ahol
szitakötő szárnya szórja a napfényt
mélyzöld mezőn a színes virágra;
s a füzek finom karjai lenyúlnak
az erdő kíváncsin kanyargó útjára.
Ott énekelek én halkan, ahol
a csalogány csengő hangja hívogat
az álmosan árnyas liget mélyébe;
s dalt dúdolgat a kora esti szellő
vágyódó vándorok fáradt fülébe.
Ott táncolok én némán, ahol
takaros tisztáson játszik a csillag
ezernyi ezüstös gyémántot szórva;
s telihold titkos távoli kovácsa
hófehér hidakat ácsolt a tóra.
Ott alszom el csendesen, ahol
sötétlő sátorként beborít az éj
szelíden szikrázó, halvány pettyekkel;
pázsit puhasága öleli testem
és kedvesem karjai ringatnak el.
2005-01-12
Fiatalsággal locsoltam életre
szerelmed bimbózó virágát
s gyökered földemben mélyre nyúlva
szomjazva kortyolta cseppenként italát.
Kitárult szirmaid gyümölcsre várva
mohón itták vámpírként fényemet
s én öntöttem beléd erőm szakadatlan
hogy örökzöldként maradhass énnekem.
[…]
Aztán megtaposva, félholtan hevertem
kiszívott vénákkal puszta sivatagként
mert miután jóllaktál velem
szívestől tépted ki magadat
s hűtlen-gonoszul kerestél újabb forrásokat.
2005-01-17
Vonat
Megváltottuk az Éden jegyét
expressz repít édes mámorba
kalauzunk egy csókos ölelés
esőfüggöny száll ablakunkra
Szökőkút a Blahán
Szökőkút felett a vízpermet
tovagyűrűznek rajt a fodrok
tükrére hullnak kis cseppek
szomjukat oltják a galambok
Séta
Összehangolt lépteket kíván
tőlünk a járda lábunk alatt
szünetet tartunk rohanásban
még számos kilométer maradt
Kényelem
Puha bőrfotel lágy süppedés
keleti kényelmet nyújtó ágy
kósza zajokat szűrve szalad
pezsgő vér ébredezik a vágy
2005-01-17-19
Januári impressziók
Dér
Ezernyi fehér borzas tűszilánk
szúr szépséget fagyos levegőbe
örökzöld levélbe karcol mintát
a szunnyadó bokorágak sűrűjébe
Rigók
Rigópáros csapzott szárnyakkal
verdes egymást el sosem hagyva
új nőstény s hím jön csacsogva
kandúr kúszik madárra vadászva
Mínusz
Pirosan égő foltok kontinensek
rajzát mutatják fagyos arcomon
nem csak füst de köd is lebben
számból és hagy nyomot ablakon
Alliteráció
Hófödte hegyek hideg házacskák
fázós és fűtetlen fekvő falvak
Bakonyalján bújnak oly békésen
tétován-tűnődve távol a tavasz
2005-01-18
Felhők
Narancs muszlinfátylak pirulnak el
szűzlányként felkelő Nap bókjaitól
leszakadozó foszlányok kergetőznek
szigetként ugrálnak kék égóceánból
Ellentétek
Fehér csészémben feketekávé illata
tűzforrón éget meg harapós hideget
a kormos éjszaka most előnyben van
még de búcsúhold kerget sötétséget
Cigaretta
Az első cigaretta világító parazsa
halványsárgán kondenzcsíkot rajzol
kezemtől számig tartó hosszú útján
pillekönnyű hamva járdákra araszol
Alliteráció
Topogva taposom utamat tétova órán
a szomszédom sziszeg köszönésfélét
reggel virrad a jég ropogó hangján
és kómásan kezdem e hó hideg hetét
2005-01-24
Acélhúrként akarok újjászületni
hogy finom ujjaiddal pengetve
zenghessem szerelmet dicsérő
csodás szavaidat
Hűs italként akarok világra jönni
hogy tűzforró napsütésben adjak
neked frissítő enyhülést
kínzó szomjad ellen
Aranytollként szeretnék majd élni veled
hogy sötétkék tintába merítve
vezethessem kezedet gyönyörű
versek írására
Vérvörös rúzsként akarok lenni veled
hogy vékony rétegként csókoljalak
lágyan s még egyszer érezhessem
ajkad édességét
Puha takaróvá szőjenek selyemből
hogy elfáradt esték homályában
szeretkezhessünk újra, akár
szerelmünk hajnalán
2005-01-26
Camilleának
Camillea, kit kegyelnek Istenek,
csókkal hívogat bujálkodni ágyad,
s nékem mámor-gyönyör perceket kínál
szép piros ajkad;
Mézborral locsolva kiszáradt torkom
felhevült véremmel dobol a szívem,
heverődre, kedves, vadul kívánva
rántalak téged;
Karcsú kis lábaid fonódnak lágyan
derekam köré és hallom, hogy zihálsz:
Mit nekem poklok emésztő tüze, de
ölelj meg százszor!
Karmolás pírja ékíti hátamat,
őrült a szenvedély, kapaszkodj belém,
mindent megadok, hogy feszülő erőm
érezzem benned…
2005-01-27-28
Odaátról…
Hallgattam a fenyőfák suttogását
a halkan sziszegő szélben,
éreztem a gyanta finom illatát.
Értettem szavaikat,
s kezemben tartottam gyermekmagvaikat:
úgy hintettem el őket a füvön,
a lehullott tűlevelek közé,
akár gondos gazda a búzát
felszántott mezőkön.
Simogattam a csobogó patak vizét
csendesen kanyargó völgyben;
hullámok fodrai fonták körbe
szerető kezeimet.
Markomban vittem vizet a szomjazó
virágoknak a kiszáradt partra;
nekem integettek bájos szirmaik
Istenhozzádot, amikor
arra vitt utam.
Gyógyítottam az állatok sebeit
amit a tél vagy a ragadozók
éles fogai ejtettek gyenge
s védtelen testükön.
Így voltam én ártatlan s oly szelíd,
akár kicsiny, igaz gyermekek
ringó bölcsőjük puha melegében;
így éltem én az érintetlen
és tiszta erdőben.
[…]
Nem is hallottam a csattanást,
csak eldőltem lassan,
akár a törzsüknél elmetszett tölgyek.
Ott lőttek le a szépre irigy vadászok
kedves fűzfáim alatt.
2005-02-02/03
Betartott nekem ez a hosszú tél
minden nap egy darabkám eldobom
a hókásás latyakos csúszós útra
majd tavasszal ébredek fel újra
amikor májusban nyílik a liliom
s a reggeli nap oly melegen kél
2005-02-16
Mai reggel
Tudom, mit mutat a tükör:
Nem én vagyok a legszebb…
Ennél messzebb nem is lehetnék
Saját koromtól
Attól,
Ami nem is sok, de nem is kevés,
Hajnali ébredést tetéz
A folyamatos kimerülés…
Látom, az arcom sápadt,
A szemem fáradt
Sötét karikák foglalják méltó keretbe
S nevetve nézném
Ahogy e mókás festmény
Hirtelen eltűnik,
Mert kialszik a fény
Ahogy a villanyt leoltom
S tovább nem látom
Lefénymásolt arcom.
De mégsem nevetek:
Elhiheted,
Hogy nincs erőm mosolyra.
Túl komolyra
Sikeredett ez a mai reggel.
2005-02-24
A Misszió
A zúgó vízesés felett a dzsungelben
sikoltó indiánok mezítlábas futása
hagyta hamuban örökre megfúlni
könnyel-szívvel alkotott eszmék menedékeit;
ahol nem számított, hogy fegyvert fogó papok
vagy a béke keresztjét cipelő fehérruhás
Gábriel atya szíve kapott ólomgolyót
híven megfizetve az Úrnak tett szolgálatait;
ahol a zsoldosból lett jezsuita
is szent gyilkossá változott vissza
s szeretteiért áldás nélküli harcával áldozott
bátor vért hiába épült templomok
bús füsttel égő oltára előtt…
Isten aznap befogta a szemét
és súlyos esőkönnyeket ontott
nevében gyilkoló és
mártírként elhunyt gyermekeiért.
2005-03-08
Megtaláltalak hajdan, akár kincsét
a gyöngyhalász tenger rejtett fenekén
markomba csuktalak s úsztam felfelé,
hogy gömböd szép-sejtelmes felületén
lejthessen az új nap örömtáncokat
elkápráztatva kívánó szememet;
úgy őrizlek én kagylóhéjba zárva
féltőn, mint örökké tartó szerelmet.
Ha visszatennélek a kék tengerbe
gyöngykönnyeket sírnék én is utánad;
súlyosan hullanának le a mélybe
s hűen kísérnék búcsúzó utadat.
Így akadhat rád majd méltóbb gyöngyhalász
selymes ragyogásod jobban megértő
ki rád önzetlen szeretettel vigyáz:
akár aranyzátonyt a ritka ékkő.
2005-03-16
Hóvirág
Lassan zöldülő szigeteken
szétszórt pettyek fehéren
tarkítanak éber ligeteket
s szelíd-félénken intenek
AJÁNLOM AZ OLDALT
