Elvis Presley: Love me tender

Love me tender, love me sweet, never let me go.
You have made my life complete and I love you so.
Love me tender, love me true, all my dreams fulfill.
For, my darlin', I love you and I always will.

Love me tender, love me long, take me to your heart.
For it's there that I belong and we'll never part.
Love me tender, love me true, all my dreams fulfill.
For, my darlin', I love you and I always will.

Love me tender, love me dear, tell me you are mine.
I'll be yours through all the years till the end of time.
Love me tender, love me true, all my dreams fulfill.
For, my darlin', I love you and I always will.


Á mele milya, mele lisse, áva ni-lehta,
Farnelye cuilinya, ar líme tye-méla.
Á mele milya, mele anwa, tuller olórinyar,
An melisse, tye-mélan, ar voro meluvan.

Á mele milya, mele anda, á cole órelyanna,
An tanome maruvan ar lá tye-lestuvan.
Á mele milya, mele anwa, olórinyar tuller,
An melisse, tye-mélan, ar voro meluvan.

Á mele milya, mele melda, á quete tye inya,
Nauvan len ter yéni, tenna lúmemetta.
Á mele milya, mele anwa, olórinyar tuller,
An melisse, tye-mélan, ar voro meluvan.

Louis Armstrong: What a wonderful world

I see trees of green
Red roses too
I see them bloom for me and you
And I think to myself
What a wonderful world.

I see skies of blue
And clouds of white
The bright sunny day
And the dark starry night
And I think to myself
What a wonderful world.

The colours of the rainbow
So pretty in the sky
Are also on the faces
Of the people going by.
I see friends shaking hands
Saying "How do you do?"
They're really saying
"I love you."

I hear babies cry
I watch them grow.
They'll learn much more
Than you'll ever know
And I think to myself
What a wonderful world.

Ambar sina anvanya ná!

Cenin laique aldar
Campilossi yando
Cenin lostante nin ar len
Ar sanan inyesse
Ambar sina anvanya ná!

Cenin luin menel
Ar fáne fanyar
I calina úrinarwa sana
Ar i more lintitinwe lóme
Ar sanan inyesse
Ambar sina anvanya ná!

I helyenweo quili
Anvanima menelesse ná
Ar yando antassen
Atanion lelyala
Cenin meldor suilantala
Quetir "Haryal vanya sana?"
Quetir anwa
"Tye-melin."

Hlarin lapsion nalla
Tirinyet lauyante
Nolyuvante yonta nati
Ya lá istuval ullumesse
Ar sanan inyesse
Ambar sina anvanya ná!

Queen: Who wants to live forever?

There's no time for us,
There's no place for us,
What is this thing that builds our dreams, yet slips away from us.

Who wants to live forever,
Who wants to live forever...?
There's no chance for us,
It's all decided for us,
This world has only one sweet moment set aside for us.

Who wants to live forever.
Who dares to live forever,
When love must die.

But touch my tears with your lips,
Touch my world with your fingertips,
And we can have forever,
And we can love forever,
Forever is our today,
Who wants to live forever.
Who wants to live forever.
Forever is our today,
Who waits forever anyway?

Man mere cuina tennoio?

Lá ná lúme elven,
Lá ná men elven,
Mana nat sina ya care olórelve, nan auta elvellon.

Man mere cuina tennoio,
Man mere cuina tennoio...?
Lá ná cilme elven,
Ilya valaina elven,
Ambar er harya mine lisse sinta-lúme hehtaina elven.

Man mere cuina tennoio.
Man verya cuina tennoio,
Íre mauya melmen fire.

Nan á apa nírenyar as peulyar,
Á apa ambarinya as lepsenehtelyar,
Ar polilve harya tennoio,
Ar polilve mele tennoio,
Tennoio ná elva sinare,
Man mere cuina tennoio,
Man mere cuina tennoio,
Tennoio ná elva sinare,
Man larta tennoio anwave?
 

Francois Villon: BALLADA A SENKI FIÁRÓL

Mint nagy kalap, borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség,
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s lehelletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.
Fagyos mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra
s halántékomra már az ősz feküdt,
s így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.
A győztes ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom
s így kergettem a Istent, aki hátrált,
s a jövendőt, amely az otthonom.
A hegytetőkön órákig pihentem,
s megbámultam az izzadt kőtörőt,
de a dómok mellett fütyülve mentem,
s kinevettem a cifra püspököt:
s ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly egyformán feküdt
csipkés párnák között és utcasárban,
megáldva és leköpve mindenütt.
S bár nincs hazám, borom, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, François Villon, fekve,
megáldva és leköpve mindenütt.