Elvis Presley: Love me tender
Love me tender, love me sweet, never let me go. You have made my life complete and I love you so. Love me tender, love me true, all my dreams fulfill. For, my darlin', I love you and I always will.
Love me tender, love me long, take me to your heart. For it's there that I belong and we'll never part. Love me tender, love me true, all my dreams fulfill. For, my darlin', I love you and I always will.
Love me tender, love me dear, tell me you are mine. I'll be yours through all the years till the end of time. Love me tender, love me true, all my dreams fulfill. For, my darlin', I love you and I always will.
Á mele milya, mele lisse, áva ni-lehta, Farnelye cuilinya, ar líme tye-méla. Á mele milya, mele anwa, tuller olórinyar, An melisse, tye-mélan, ar voro meluvan.
Á mele milya, mele anda, á cole órelyanna, An tanome maruvan ar lá tye-lestuvan. Á mele milya, mele anwa, olórinyar tuller, An melisse, tye-mélan, ar voro meluvan.
Á mele milya, mele melda, á quete tye inya, Nauvan len ter yéni, tenna lúmemetta. Á mele milya, mele anwa, olórinyar tuller, An melisse, tye-mélan, ar voro meluvan.
Louis Armstrong: What a wonderful world
I see trees of green Red roses too I see them bloom for me and you And I think to myself What a wonderful world.
I see skies of blue And clouds of white The bright sunny day And the dark starry night And I think to myself What a wonderful world.
The colours of the rainbow So pretty in the sky Are also on the faces Of the people going by. I see friends shaking hands Saying "How do you do?" They're really saying "I love you."
I hear babies cry I watch them grow. They'll learn much more Than you'll ever know And I think to myself What a wonderful world.
Ambar sina anvanya ná!
Cenin laique aldar Campilossi yando Cenin lostante nin ar len Ar sanan inyesse Ambar sina anvanya ná!
Cenin luin menel Ar fáne fanyar I calina úrinarwa sana Ar i more lintitinwe lóme Ar sanan inyesse Ambar sina anvanya ná!
I helyenweo quili Anvanima menelesse ná Ar yando antassen Atanion lelyala Cenin meldor suilantala Quetir "Haryal vanya sana?" Quetir anwa "Tye-melin."
Hlarin lapsion nalla Tirinyet lauyante Nolyuvante yonta nati Ya lá istuval ullumesse Ar sanan inyesse Ambar sina anvanya ná!
Queen: Who wants to live forever?
There's no time for us, There's no place for us, What is this thing that builds our dreams, yet slips away from us.
Who wants to live forever, Who wants to live forever...? There's no chance for us, It's all decided for us, This world has only one sweet moment set aside for us.
Who wants to live forever. Who dares to live forever, When love must die.
But touch my tears with your lips, Touch my world with your fingertips, And we can have forever, And we can love forever, Forever is our today, Who wants to live forever. Who wants to live forever. Forever is our today, Who waits forever anyway?
Man mere cuina tennoio?
Lá ná lúme elven, Lá ná men elven, Mana nat sina ya care olórelve, nan auta elvellon.
Man mere cuina tennoio, Man mere cuina tennoio...? Lá ná cilme elven, Ilya valaina elven, Ambar er harya mine lisse sinta-lúme hehtaina elven.
Man mere cuina tennoio. Man verya cuina tennoio, Íre mauya melmen fire.
Nan á apa nírenyar as peulyar, Á apa ambarinya as lepsenehtelyar, Ar polilve harya tennoio, Ar polilve mele tennoio, Tennoio ná elva sinare, Man mere cuina tennoio, Man mere cuina tennoio, Tennoio ná elva sinare, Man larta tennoio anwave?
Francois Villon: BALLADA A SENKI FIÁRÓL
Mint nagy kalap, borult reám a kék ég, és hű barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak között kivert az éhség, s halálra fáztam rőt kályhák előtt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak, s szájam széléig áradt már a sár, utam mellett a rózsák elpusztultak s lehelletemtől megfakult a nyár, csodálom szinte már a napvilágot, hogy néha még rongyos vállamra süt, én, ki megjártam mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt. Fagyos mezőkön birkóztam a széllel, ruhám csupán egy fügefalevél, mi sem tisztább számomra, mint az éjjel, mi sem sötétebb nékem, mint a dél. A matrózkocsmák mélyén felzokogtam, ahogy a temetőkben nevetek, enyém csak az, amit a sárba dobtam, s mindent megöltem, amit szeretek. Fehér derével lángveres hajamra s halántékomra már az ősz feküdt, s így megyek, fütyülve egymagamban, megáldva és leköpve mindenütt. A győztes ég fektette rám a sátrát, a harmattól kék lett a homlokom s így kergettem a Istent, aki hátrált, s a jövendőt, amely az otthonom. A hegytetőkön órákig pihentem, s megbámultam az izzadt kőtörőt, de a dómok mellett fütyülve mentem, s kinevettem a cifra püspököt: s ezért csak csók és korbács hullott árva testemre, mely oly egyformán feküdt csipkés párnák között és utcasárban, megáldva és leköpve mindenütt. S bár nincs hazám, borom, se feleségem és lábaim között a szél fütyül: lesz még pénzem és biztosan remélem, hogy egy nap nékem minden sikerül. S ha meguntam, hogy aranytálból éljek, a palotákat megint otthagyom, hasamért kánkánt járnak már a férgek, és valahol az őszi avaron, egy vén tövisbokor aljában, melyre csak egy rossz csillag sanda fénye süt: maradok egyszer, François Villon, fekve, megáldva és leköpve mindenütt.
Ve alta táta, lantane ninna i menel luine, ar erinqua voro meldonya né i hísie. Imíca quante salpar maitasse nwalyane ni, ar fírie ninquenen hare i urnar carni. Yanna panyanen mányat er i veni lantaner, ar antonyo rénanna i vára cemen luttane, hare tienya i campilosse ifírie ar hwestanyenen quelle mistave i laire, yétean líme i laurea calin' Anar, an lúmessen caltas rómanyannar, inye, i telcontanen ilye enque Ardassen, yúyo laitaina ar piutaina ilúvesse.
Helce nandessen mahtanen ara i súre, lanninya né eressa mina aldalasse, appoica ná inyen i morna lóme, ar i táranar inyen ná ammore. Nírinyar sirnen i limpe-coassen, yanen lalan i sarcassen, inya er i cemenna hanten, ar ilya i melin qualtanen. As-ninque ringwerya narwa loxinyanna ar cárinyanna caitane i lasselanta, ar sie vanyan, ve simpetar eressea, yúyo laitaina ar piutaina ilúvesse.
I nacil menel panyane ninna telurya, i rossenen luine né cárinya ar sie roitanen Eru i ata-lende, ar i apalúme i ná inya nóre. Ter lúmer sernen ortosse oronto ar cennen i murmea ondo-rácamo, mal ara tellumar lenden lindala, ar lalanen i mírearwa atan aina: ar sin miquilis ar vandili lantaner engwa hroanyanna yúyo, ya caitane imíca falastani nirwar ar i malleo astosse, yúyo laitaina ar piutaina ilúvesse.
Ar ananta lá coanya, limpenya, lá vessenya ar i súre hlapu imbe telconyar: haryuvan harma ar tancave esten, sá lúmesse ilya nauva alya inyen. Ar ai lá merin mate malta-salpello, San enehtuvan i arcoar tennoio, hroanyan liltear i lóci alasseave, ar lassinnar lasselanto menesse, nú enwina nasse-tussa, yanna er raica eleno faica cala caltea: erin Mirimor Vilyon, caitala, inye, yúyo laitaina ar piutaina ilúvesse.
Ősi ír áldás
Áldott legyen a fény, mely rád világít és mely benned van, Az áldott napfény sugározzon be téged És melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog, mint a kandallók tüze. Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is. Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állított Gyertya fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja. Áldott legyen a rád hulló lágy eső. Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák A virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő. De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet Hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskát Hagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékje És időnként egy csillag is. Legyen áldott a Föld, az egész földkerekség, Hogy mindenütt kedvesen fogadjon Bármerre is vezessen utad. Legyen puha a föld mikor terhétől fáradtan lepihensz És legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta. Olyan könnyen terüljön el fölötted, Hogy lelked kiröppenhessen felfelé És elérje útja végén az IstentNai nauva aman i Cala ya síla elyenna ar ná elyesse, Nai siluva elyenna i aman áre, Ar lautuva órelya, tenna urya ve nár i urnaron. San ilye etteleni polir tule elyenna lauta ar ilye meldolyar yando. Nai fainuva i cala hendulyalto ve i cala lícumo Panyaina henetesse, ya tulta i raumosse ranyalar. Nai nauva aman i maxa miste lantala elyenna. Nai lantuvar i limbar fealyanna ar nai tultuvar I lotsi an i vilya nauva quanta holmentanen. Nan nai nauva aman i taura raumo ar rincetuva fealya An caruvaryes poica ar hepuvarye rimbe titte moili Yasse i luine menelo tinuva Ar lússe elen yando. Nai nauva aman Ambar ar i ilya Ambar, An cenuvarye elye meldave iluvesse, yanna tielya tulya. Nai nauva i cemen musse íre cóloryanen úserina seruval, Ar nai nauva ve vilya íre caital nu ta. Nai caituvarye or elye ve vilya An fealya poluva wile amu Ar hiruvarye tieryava mettasse Eru.
A Valák és a tündék találkozásáról
Hívó szavaitokra jöttünk el ide, Valák, Arda orizoi, örök dicsoség Nektek! Varda csillagai alatt született Quendek Cuiviénenbol, az Eldák három háza, daloló Telerek, gyönyöru Vanyák és bölcs Noldák, Valinorban köszöntünk és dicsoítünk Titeket!
Tultala quettainen utúlielme sinome, Valar, Ardo tirnor, oira alcare elyen! Ya nostaina nú Vardo eleni Quendi Cuiviénenello i nelde Eldaron nossi, Teleri lírala, Vanyar vanime ar Noldor saile, Valinóresse suilealme, laitealme elye!
Varda áldása
Legyenek áldottak a Szilmarilok és a két Fa fénye! Ne érintse őket gonosz kéz, aljas szándék el ne pusztíthassa! Föld, víz és levegő, Arda sorsa e kövekbe zárva. Örök átok találjon a fény tüzével Arda minden ellenségére! Ragyogjon örökké Telperion és Laurelin fénye!
Ána almárie i Silmarilli ar i atta Aldaron cale! Áva appa te úmie már faica níra áva te qualta! Cemen, nen ar vilya, maranwe Ardo pahta sardessen sine. Nai oira sacco hiruva i calo nárenen ilye cotumor Ardo! Á tennoio ilca i cala Telperiono ar Laurelino!
Frank Herbert: Dűne c. könyvének versei
A telihold hív magához, Shai-huludot majd meglátod: Vörös az éj, poros az ég, Véres halál volt a tiéd. Ó, kerek hold, legyél velünk, Szerencsében bővelkedjünk, Mit keresünk, találjuk meg Mélyében a kemény földnek. (dűne II. p. 179)
Isil tultea inye Cenuval i aire-lóce carne i lóme ar astoinqua i menel yarqualme né elya. Ai, corima Isil, nai nauval aselve, Nai haryuvalve rimba almare Nai hiruvalve ya sacalve i sarda ar núra cemenesse.
2. Gyümölcsösök, szőlőskertek Buja, dús keblű szépségek, És előttem tele a pohár. Miért zagyválok hát a csatákról, Porrá zúzott büszke hegyekről, Miért csordul ki könnyem?
Megnyílik az ég odafenn, Ontja magából kincseit, Csak a kezemet kell kinyújtanom. Miért gondolok orvtámadásra, Pazar kupákban rejlő mérgekre, A koromat miért érzem?
A szerelem tárt karral hív, Mezítelen mámort kínál, Édeni elragadtatást. Miért a sebek járnak az eszemben, Álmodom régi hitszegésekről? Miért társam a félelem?
Yávenandar, liantasse-lairi, Írime vanessi, as vanya venwe, Ar i quanta yulma ara ni. Manan quétanye ohtaron, Alte orontion rácine litsenna, Manan sírar nienyar?
Menel amba-latya Antea harmaryar táriello, Er mauya nin mánya lenne. Manan sánean faice nalantasseron, Muina sangwaron nehtie yulmassen, Manan felmean sé inye linyenwa?
I melme tultea ni láta ranconen, Antea nin helda alasse, Ar almare ve Amanesse. Manan sánean narwion, Olorenyar quétar yárie furur? Manan otornonya i caure? (dűne II. p. 368)
3. Nézd, milyen tisztán dereng a parázs, Az aranyló nap alkonyködébe vész, Milyen forrongó, pézsmaszagú láz Kíséri este az emlékezést...
Az éj gyöngyfényű rejteke Csak a miénk, kedvesem, Új örömök ígérete Tündököl szemedben...
A virágba borul vágy Összeköt bennünket, A virágba boruló vágy Kitölti a szívünket...
Á cene, líme poicave caltea i yúla, vanwa ná i laurea Anaro andúne-hísenna, man saiwa, lisse-holmea hroa-lauca olelyea i enyalie andúnesse...
I marillacala lómeo muina men haryalve er, melissenya, nesse alassion vére ilcea hendulyase...
I lohtala maile ohépa inye ar elye i lohtala maile quantea órelvar... (dűne II. p. 188)
4. Kedvesem az ablaknál áll, Gömbölyű idomok szögletes üveg előtt. Fölemeli karját... kitárja... összefonja, A naplemente aranya, vörhenye előtt. Jöjj hozzám... Ölelj át, kedvesem puha karja, Jöjj hozzám... Ölelj át, kedvesem meleg karja.
Melissenya tyultea ara i henet, corne venwi ara vennassea hyelle. Ortearye rancurya... pantearyet... liaryet, i anton i laurea, culda andúneo. Á tule inyenna... Á rahta ni, melissenyo moice rancu, Á tule inyenna... Á rahta ni, melissenyo lauce rancu. (dűne II. p. 95)
|