Nem tudom

Erdei dal

Ott járok én hangtalan, ahol
szitakötő szárnya szórja a napfényt
mélyzöld mezőn a színes virágra;
s a füzek finom karjai lenyúlnak
az erdő kíváncsin kanyargó útjára.

Ott énekelek én halkan, ahol
a csalogány csengő hangja hívogat
az álmosan árnyas liget mélyébe;
s dalt dúdolgat a kora esti szellő
vágyódó vándorok fáradt fülébe.

Ott táncolok én némán, ahol
takaros tisztáson játszik a csillag
ezernyi ezüstös gyémántot szórva;
s telihold titkos távoli kovácsa
hófehér hidakat ácsolt a tóra.

Ott alszom el csendesen, ahol
sötétlő sátorként beborít az éj
szelíden szikrázó, halvány pettyekkel;
pázsit puhasága öleli testem
és kedvesem karjai ringatnak el.

2005-01-12

Anno, 14 éve

Fiatalsággal locsoltam életre
szerelmed bimbózó virágát
s gyökered földemben mélyre nyúlva
szomjazva kortyolta cseppenként italát.

Kitárult szirmaid gyümölcsre várva
mohón itták vámpírként fényemet
s én öntöttem beléd erőm szakadatlan
hogy örökzöldként maradhass énnekem.

[…]

Aztán megtaposva, félholtan hevertem
kiszívott vénákkal puszta sivatagként
mert miután jóllaktál velem
szívestől tépted ki magadat
s hűtlen-gonoszul kerestél újabb forrásokat.

2005-01-17

Expressz impressziók

Vonat

Megváltottuk az Éden jegyét
expressz repít édes mámorba
kalauzunk egy csókos ölelés
esőfüggöny száll ablakunkra

Szökőkút a Blahán

Szökőkút felett a vízpermet
tovagyűrűznek rajt a fodrok
tükrére hullnak kis cseppek
szomjukat oltják a galambok

Séta

Összehangolt lépteket kíván
tőlünk a járda lábunk alatt
szünetet tartunk rohanásban
még számos kilométer maradt

Kényelem

Puha bőrfotel lágy süppedés
keleti kényelmet nyújtó ágy
kósza zajokat szűrve szalad
pezsgő vér ébredezik a vágy

2005-01-17-19

Januári impressziók

Dér

Ezernyi fehér borzas tűszilánk
szúr szépséget fagyos levegőbe
örökzöld levélbe karcol mintát
a szunnyadó bokorágak sűrűjébe

Rigók

Rigópáros csapzott szárnyakkal
verdes egymást el sosem hagyva
új nőstény s hím jön csacsogva
kandúr kúszik madárra vadászva

Mínusz

Pirosan égő foltok kontinensek
rajzát mutatják fagyos arcomon
nem csak füst de köd is lebben
számból és hagy nyomot ablakon

Alliteráció

Hófödte hegyek hideg házacskák
fázós és fűtetlen fekvő falvak
Bakonyalján bújnak oly békésen
tétován-tűnődve távol a tavasz

2005-01-18

Hajnali impressziók

Felhők

Narancs muszlinfátylak pirulnak el
szűzlányként felkelő Nap bókjaitól
leszakadozó foszlányok kergetőznek
szigetként ugrálnak kék égóceánból

Ellentétek

Fehér csészémben feketekávé illata
tűzforrón éget meg harapós hideget
a kormos éjszaka most előnyben van
még de búcsúhold kerget sötétséget

Cigaretta

Az első cigaretta világító parazsa

halványsárgán kondenzcsíkot rajzol
kezemtől számig tartó hosszú útján
pillekönnyű hamva járdákra araszol

Alliteráció

Topogva taposom utamat tétova órán
a szomszédom sziszeg köszönésfélét
reggel virrad a jég ropogó hangján
és kómásan kezdem e hó hideg hetét

2005-01-24

Ha nem leszek

Acélhúrként akarok újjászületni
hogy finom ujjaiddal pengetve
zenghessem szerelmet dicsérő
csodás szavaidat

Hűs italként akarok világra jönni
hogy tűzforró napsütésben adjak
neked frissítő enyhülést
kínzó szomjad ellen

Aranytollként szeretnék majd élni veled
hogy sötétkék tintába merítve
vezethessem kezedet gyönyörű
versek írására

Vérvörös rúzsként akarok lenni veled
hogy vékony rétegként csókoljalak
lágyan s még egyszer érezhessem
ajkad édességét

Puha takaróvá szőjenek selyemből
hogy elfáradt esték homályában
szeretkezhessünk újra, akár
szerelmünk hajnalán

2005-01-26

Camilleának

Camillea, kit kegyelnek Istenek,
csókkal hívogat bujálkodni ágyad,
s nékem mámor-gyönyör perceket kínál
            szép piros ajkad;

Mézborral locsolva kiszáradt torkom
felhevült véremmel dobol a szívem,
heverődre, kedves, vadul kívánva
            rántalak téged;

Karcsú kis lábaid fonódnak lágyan
derekam köré és hallom, hogy zihálsz:
Mit nekem poklok emésztő tüze, de
            ölelj meg százszor!

Karmolás pírja ékíti hátamat,
őrült a szenvedély, kapaszkodj belém,
mindent megadok, hogy feszülő erőm
            érezzem benned…

2005-01-27-28

Odaátról…

Hallgattam a fenyőfák suttogását
a halkan sziszegő szélben,
éreztem a gyanta finom illatát.

Értettem szavaikat,
s kezemben tartottam gyermekmagvaikat:
úgy hintettem el őket a füvön,

a lehullott tűlevelek közé,
akár gondos gazda a búzát
felszántott mezőkön.

Simogattam a csobogó patak vizét
csendesen kanyargó völgyben;
hullámok fodrai fonták körbe
szerető kezeimet.

Markomban vittem vizet a szomjazó
virágoknak a kiszáradt partra;
nekem integettek bájos szirmaik
Istenhozzádot, amikor

arra vitt utam.

Gyógyítottam az állatok sebeit
amit a tél vagy a ragadozók
éles fogai ejtettek gyenge
s védtelen testükön.

Így voltam én ártatlan s oly szelíd,
akár kicsiny, igaz gyermekek
ringó bölcsőjük puha melegében;
így éltem én az érintetlen
és tiszta erdőben.

[…]

Nem is hallottam a csattanást,

csak eldőltem lassan,
akár a törzsüknél elmetszett tölgyek.

Ott lőttek le a szépre irigy vadászok
kedves fűzfáim alatt.

2005-02-02/03

Tavaszváró

Betartott nekem ez a hosszú tél
minden nap egy darabkám eldobom
a hókásás latyakos csúszós útra
majd tavasszal ébredek fel újra
amikor májusban nyílik a liliom
s a reggeli nap oly melegen kél

2005-02-16

Mai reggel

Tudom, mit mutat a tükör:
Nem én vagyok a legszebb…
Ennél messzebb nem is lehetnék
Saját koromtól
Attól,
Ami nem is sok, de nem is kevés, 
Hajnali ébredést tetéz
A folyamatos kimerülés…
Látom, az arcom sápadt, 
A szemem fáradt
Sötét karikák foglalják méltó keretbe
S nevetve nézném
Ahogy e mókás festmény
Hirtelen eltűnik,
Mert kialszik a fény
Ahogy a villanyt leoltom
S tovább nem látom
Lefénymásolt arcom.
De mégsem nevetek:
Elhiheted, 
Hogy nincs erőm mosolyra. 
Túl komolyra
Sikeredett ez a mai reggel. 

2005-02-24

A Misszió
 
A zúgó vízesés felett a dzsungelben
sikoltó indiánok mezítlábas futása
hagyta hamuban örökre megfúlni
könnyel-szívvel alkotott eszmék menedékeit;
ahol nem számított, hogy fegyvert fogó papok
vagy a béke keresztjét cipelő fehérruhás
Gábriel atya szíve kapott ólomgolyót
híven megfizetve az Úrnak tett szolgálatait;
ahol a zsoldosból lett jezsuita
is szent gyilkossá változott vissza
s szeretteiért áldás nélküli harcával áldozott
bátor vért hiába épült templomok
bús füsttel égő oltára előtt…
Isten aznap befogta a szemét
és súlyos esőkönnyeket ontott
nevében gyilkoló és
mártírként elhunyt gyermekeiért. 
 
2005-03-08
 
A gyöngyhalász
 
Megtaláltalak hajdan, akár kincsét
a gyöngyhalász tenger rejtett fenekén
markomba csuktalak s úsztam felfelé,
hogy gömböd szép-sejtelmes felületén
lejthessen az új nap örömtáncokat
elkápráztatva kívánó szememet;
úgy őrizlek én kagylóhéjba zárva
féltőn, mint örökké tartó szerelmet. 
Ha visszatennélek a kék tengerbe
gyöngykönnyeket sírnék én is utánad;
súlyosan hullanának le a mélybe
s hűen kísérnék búcsúzó utadat.
Így akadhat rád majd méltóbb gyöngyhalász
selymes ragyogásod jobban megértő
ki rád önzetlen szeretettel vigyáz:
akár aranyzátonyt a ritka ékkő. 


2005-03-16
 
Ideje van
 
Ideje van a gyásznak,
Amikor keskeny könnypatak
Szánt marón sós barázdát
Megfeszült arcodra;
Vagy csak elszorult torokkal
Magadban némán zokogva
Száraz szemmel emlékezel
A drága halottra. 
 
Ideje van a harcnak
Amikor muszáj küzdened
Törnöd-zúznod öklöddel
Ha meg kell védened,
Ha örök értéket pusztítana
Gonosz s ördögi erőszak;
De a megadásnak is eljöhet
Az elrendelt ideje. 
 
Ideje van a szerelemnek
Amikor felhőkön lépdelsz
És szemedet elvakítja
Rózsaszín ragyogás;
S ha eszed kerekedik felül
Mert másképpen nem tehetsz:
Akkor jön majd más idő, a
Szomorú lemondás. 
 
Ideje van a versnek is
Amikor gondolatodnak
Papíron gyorsan futó szavak
Adnak szép alakot;
És ideje van a tinta
Végének, elfáradásnak;
Akkor kell letenni a tollat
Ha már nincs mit mondanod. 
 
2005-03-08/16
 
Andinak
 
Elszállt felettünk egy hosszú évtized,
mintha tegnapi lenne friss szerelmünk;
nyíló aranyeső vagy, ugye hiszed
Te is, hogy tavaszunk nem hervad bennünk;
Nem teheti meg: a tíz év összeköt
bárhogy is van, vagy volt: férj és feleség
leszünk, nekem szép marad szemöldököd, 
hajad hulláma simogat, békesség
jön mogyoróbarna szemedből, mosoly
játszik bújócskát arcodon és velünk
két kisfiunk. Csak egy dolog, mi komoly:
Attól félek, hogy egymásba öregszünk. 
 
2005-03-22
 
Márciusi impressziók 


Hóvirág 
Lassan zöldülő szigeteken 
szétszórt pettyek fehéren 
tarkítanak éber ligeteket 
s szelíd-félénken intenek 


Cinegék 
Rügyetlen fákon nyitnikék 
köszön régvárt márciusnak 
dalnokai kék-sárga cinkék 
mind egyszerre trilláznak 


Árnyékom 
Hosszasan elterülő árnyak 
harapnak foltokat az útra 
kergetőznek bennem vágyak 
hiszen felébredhetek újra 


Alliteráció 
Száraz szalmából szikrázó 
smaragdként süt selymesen 
a fényesre festett fűszál 
reményt regélve a réteken 


2005-03-23
 
Dualizmus
 
Ébredő szemekkel figyelt a hajnal:
tanúja volt a halványuló Holdnak,
ahogy az a lassan táguló Nappal
úszott el tegnap s eljön újra holnap. 
Este ád gyöngyházfényt az álmos földnek
mikor kóbor bitang leli örömét
a settenkedő alig-pisla fényben,
hogy csendben elrejtőzve kutakodjék
s nyitva hagyott házak homály udvarán
átkúszva vizslasson kósza értéket!
Gonoszság is esik sötét éjszakán:
lám nemcsak ünnepi bársonnyal bélelt
ékszeres doboz a Holdnak tengere,
csillag-árnyék is bújtathat átkozott
lelket; csúf és szép együtt jól megférve
hiszi balgán, hogy diadalt aratott!
Igen… csak hiszi, bolondul képzeli,
hogy éjfekete tükrét széjjeltörve
Nap sugara elől tovább rejtheti
lopott kincsét szabadon mindörökre!
Tanúja lesz a hajnal az éjszaka
múlásának egyszer; szürkületre jő
virradat-ragyogás igaz haragja:
sápadtan menekül majd gonosz erő. 
S majd elölről kezdődik a végtelen;
a harcok harca folyton-folyvást halad…
Nekünk, halandóknak: örök döntetlen,
fény-árnyék szépe-félelme megmarad. 
 
2005-03-23
 
Antik Rómában
 
Hol színeket hány ártatlan vászonra
a festőnek kikiáltott mázoló,
Hol szép nyelvünket rútul meggyalázva
körmöl káromlást babéros versíró, 
Hol vésetlen kőtömböt rúg helyére
a szobrász, s ad néki ostoba nevet,
Hol hivatásos színész beszél félre
s dadog megannyi cikornyás közhelyet,
Hol kritikus szed ízekre értéket
s aláz meg mindent, minek értelme van,
Hol talmi sztárocskák csókot hintenek
elbutult rajongó kultur-vakoknak,
Hol kakofónia sérti a fülem
mert csak visít a zenére képtelen:
Hát ne csodált, hogy azon a szent helyen
bánom, hogy nem Rómában születtem. 
 
2005-03-25
 
Mégis megél
 
Vakítón szikrázó sziklafal csupasz
falain fehér kristályerek kúsznak
tonnányi tömbökön; sugaras tavasz
napja melegít málló kavicsokat,
Hol hűs-hallgatag szépség élettelen
emléke letűnt és kimúlt koroknak;
De harcos gyökér győzelmet ül fölötte:
Mégis otthont nyújt egy vadóc virágnak. 
 
2005-03-25
 
Oázis
 
Szomjas vagyok. Adj innom!
Érted, tudod, hogy kínom
gyötrő kiszáradt torok. 
Csak a gyomrom kavarog
a lenyelt sárga portól
míg álcahálót horgol
légmentesen énrám is. 
Messze van az oázis?
Hol csillapítsam szomjam?
Itt heverek félholtan
és a gyilkos sivatag
kis cseppenként szívogat
belőlem életerőt
s majd hálásan temetőt
játszik; száraz szemfedél
lesz a dűne, amiért
áldozatot mutattam. 
Ilyen keresztet kaptam. 
Kúszok, csak egyre kúszok, 
görcsösen kapaszkodok
a lazán omló falba…
Talán, ha megmozdulna,
temetnének a dombok
nem peregne a homok
tovább ujjaim között
s testem romjai fölött
sem köröznének éhes
keselyűk. De reményem
kevés, hallod? Én Uram!
Ma is szomjas maradtam.
Meddig kell szenvednem még?
Mikor lesz végre elég:
Modern Prométheuszként
Vezekelek mások bűneiért…
 
2005-04-01
 
Disszidens ’56
 
Zsarnoktól kifosztott holnapok
véres zászló és önkény címerek
utcákat taposnak idegen tankok
nyitva a zöld határ útra kelek
 
2005-04-08