MAOILSHEACHLAINN.

B�rcsak MacDara lenne, Maire. De val�sz�n�leg Dirmaid lesz, vagy az a hegyi ember, akit az �ton l�ttunk.

MAIRE

Ez nem Dirmaid, hanem MacDara.

Kiny�lik lassan az ajt�, �s MacDara, egy huszon�t �v k�r�li fiatalember, a hegyi emberek �lt�z�k�ben meg�ll a k�sz�b�n.

MACDARA.

Isten �vjon mindny�jatokat.

MINDEN

�s szint�gy t�ged is.

MAIRE

(felemelkedik �s kit�rja karj�t)

�reztem, hogy elj�ssz, kisfiam!

MACDARA

 (Odaugrik hozz� �s �t�leli)

Any�cska! �des any�csk�m!

M�g �lelik egym�st, amikor Sighle bel�p a szob�b�l, csendben �ll a k�sz�b�n MacDara-t n�zve.

MAIRE

(Felemeli a fej�t)

Az �sszes cs�ndes �ton, az �sszes r�g�s hegyen �s az �sszes ny�zsg� v�roson �t is �reztem, hogy k�zeledsz hozz�m.

MACDARA

�, azok a hossz�, nagyon hossz� �vek!

MAIRE

K�nnyezek a b�szkes�gt�l, hogy l�thatlak. Szomsz�dok, szomsz�dok, itt van MacDara, akit els�k�nt sz�ltem a f�rjemnek!

MACDARA

(Megcs�kolja Colm-ot)

Kis�cs�m! [(Cuimin-nak)], Cuimin Eanna! [(Maoilsheachlainn-nak)], Mester! [(Kezet r�znak.)]

MAOILSHEACHLAINN.

�dv�zl�gy itthon.

CUIMIN.

�dv�zl�gy itthon.

MACDARA.

(K�r�ln�z)

Hol van…[(Megl�tja Sighlet az ajt�ban.)] Sighle! [(Odal�p hozz� �s megfogja a kez�t.)] Kicsi, kicsi Sighle! …�n… Any�m, n�ha, amikor nagy t�meg k�zep�n �lltam, l�ttam ezt a t�zhelyet, �s kiny�jtod fel�m a karod, mint egy perce tetted, �s Sighle-t a szoba ajtaj�ban; �s zokogott �rtetek a sz�vem.

MAIRE.

Hallottam �n is a sz�ved s�r�s�t. Sokszor, nagyon sokszor, itt a t�zhely mellett, vagy odakint az utc�n �lltam �s azt mondtam „MacDara most s�r �rtem. S�v�rog a sz�ve.’ �s azt�n �reztem, hogy egyre k�zeledsz, l�p�sr�l l�p�sre. A m�lt �jjel �reztem, hogy m�r nagyon k�zel vagy hozz�m. Eml�kszel, Sighle, mondtam, hogy �rzem, j�n valaki, ugye mondtam, hogy azt hiszem, tal�n MacDara lesz az?

SIGHLE.

Mondtad.

MAIRE.

Tudtam, hogy ma hajnalban valami csod�latos fog j�nni ide a hegyekbe. V�r�s hajnalokat �s feh�r hajnalokat l�ttam a dombok felett, de egyetlenegy sem volt olyan, mint ez a hajnal. Gyere be kincsem, �s �lj le egy kicsit a szob�ba. Sighle megter�tette az asztalt, a tea k�szen van. Hozd be a palacsint�t, Sighle. Gyere be, mester, gyere, Cuimin.

MAOILSHEACHLAINN.

Nem, Maire, m�g �ld�g�l�nk itt egy kicsit. Te �s a gyerekeid magatokban szeretn�tek lenni. Menjetek, menjetek csak be gyerekek. Cuiminnek �s nekem �gyis a terveken kell dolgoznunk, �s m�g v�rjuk a Bridge-i Diarmaidot.

MAIRE.

Nem sajn�ljuk t�led azt, hogy osztozz az �r�m�nkben, mester. T�led sem, Cuimin.

MAOILSHEACHLAINN.

Nem, menjetek csak be Maire. Majd megy�nk ut�natok. Itt szeretn�nk besz�lgetni.

MAIRE.

J�l van, akkor gyertek majd be, ha kibesz�lgett�tek magatokat. Van el�g tea a kancs�ban mindenkinek. Menj�nk be, gyerekek.

MacDara, Colm, Sighle �s Maire bemennek a szob�ba, Sighle viszi a palacsint�t, Maire a te�t.

MAOILSHEACHLAINN.

Nagyszer� h�r, hogy MacDara visszaj�tt.

CUIMIN.

Gondolod, hogy vel�nk tart?

MAOILSHEACHLAINN.

Az a fi�, aki �gy tartja a fej�t, ilyen b�szk�n, ilyen nevet�s az arca, az gy�va lenne vagy spicli? Cuimin, te nem ismered ennek a fi�nak a sz�v�t; szeretet van benne �s er�. �s nem ismered az esz�t sem, annyira sz�v�lyes, annyira tele van b�lcsess�ggel. �n tan�tottam, amikor m�g ifj� leg�nyke volt. Nagyon sajn�ltam, hogy el kellett mennie t�l�nk. Egy�bk�nt meg �gy gondolom, hogy a sz�m�zet�se m�g jobb emberr� tette. Biztosan tele van nagyszer� eml�kekkel.

CUIMIN.

Sohasem tudtam pontosan, mi�rt is sz�m�zt�k.

MAOILSHEACHLAINN.

A dalai miatt. Olyan dalokat �rt, amit�l l�ngra gy�lt az emberek sz�ve.

CUIMIN.

Igen, gyakran hallottam a dalait.

MAOILSHEACHLAINN.

Tele voltak hatalmas szeretettel az emberek ir�nt, �s �ri�si harag volt benn�k a Gallok ellen. Volt, aki azt mondta, hogy hitetlens�g volt benn�k, meg istenk�roml�s. �n ilyet sose tapasztaltam, �s nem is hiszem, hogy lett volna. Voltak, akik azt akart�k elhitetni vel�nk, hogy Isten a Gallok oldal�n �ll. Azt�n j�tt a h�r Galwayb�l, vagy Dublinb�l, hogy b�rt�nben van, �s lehet, hogy ki�tkozz�k, ha nem megy el. Fiatal leg�ny volt m�g, tizennyolc, vagy tal�n h�sz. A pap azt tan�csolta neki, hogy menjen el, �s ne hozzon b�natot az anyja h�z�ba. Egy este azt�n elment, an�lk�l, hogy b�cs�t mondott volna b�rkinek is.

CUIMIN.

�s merre j�rt az�ta?

MAOILSHEACHLAINN.

Nagyv�rosokban �s mag�nyos helyeken. Az arca olyan, mint egy tud�s�, pap�, vagy egy hivatalnok�. Biztos, hogy sokat olvasott, tanult �s rengeteg dalt �rt.

CUIMIN.

Nem tudom, van-e olyan er�s, mint az a Colm fi�.

MAOILSHEACHLAINN.

Nem annyira markos, mint Colm, de nagy er� van a kez�ben. Azt mondom, b�rmely hegyi fi�val szemben helyt�llna hoki�t� vagy l�ndzsaforgat�sban

CUIMIN.

Remek lesz, ha seg�t nek�nk. Az emberek szeretik a dalai miatt, amit r�gen �rt. Nincs olyan ember, aki ne teljes�ten� a parancsait.

MAOILSHEACHLAINN.

Ez �gy van. �s a tan�csai is hasznosak sz�munkra. Jobb terveket kov�csol, mint te, vagy ak�r �n, Cuimin.

CUIMIN.

Csak tudn�m, hol marad Diarmaid.

MAOILSHEACHLAINN.

Tal�n valami h�rt kapott a kov�csn�l, vagy a pap h�z�ban. A keleti �ton ment, hogy megn�zze, van-e valami jele az �zenetnek Galwayb�l.

CUIMIN.

Kellemetlen�l �rzem magam, am�g meg nem j�n. [(Felkel, odas�t�l az ablakhoz �s kin�z rajta; Maoilsheachlainn ott marad a t�z mellett. Cuimin visszaj�n az ablakt�l, �s folytatja.)] Most akkor bevonulunk, vagy a dombokon harcolunk?

MAOILSHEACHLAINN.

Kimegy�nk a Maam Hasad�khoz, �s tal�lkozunk a fi�kkal a Joyce vid�kr�l. H�trahagyunk p�rat, hogy v�dj�k a hasad�kot, �s p�rat Leenane-ben. �tvonulunk az �ton a tavak k�z�tt, Maam-on, Cornamona-n �s Clonbur-on kereszt�l Cong-ig. Azut�n bar�tokkal tal�lkozunk balr�l Ballinrobe-ban, �s jobbr�l Tuam-n�l. Mi �ll�t meg ott minket, p�r Gall Clifdenben?

CUIMIN.

�s ha felvonulnak ellen�nk, elpuszt�tjuk �ket a hegyekb�l.

MAOILSHEACHLAINN.

Meg tudjuk tenni. Csapd�ba s�t�lnak.

MacDara bukkan fel a szoba ajtaj�ban, a kez�ben egy cs�sze te�val �s n�h�ny palacsint�val.

MACDARA.

Hoztam neked egy cs�sze te�t, mester. Gondolom, r�g�ta itt �lsz.

MAOlLSHEACHLAINN

(elveszi)

Isten �ldjon, Macdara.

MACDARA.

Menj �t, Cuimin. Most m�r van hely az asztaln�l.

CUIMIN

(felemelkedik �s bemegy)

�t is megyek. Sz�lj nekem fi�, ha Diarmaid megj�n.

MAOlLSHEACHLAINN

Ez egy nagyszer� nap, MacDara.

MACDARA.

Nagyszer� nap �s boldog nap; de egyben gy�szos is.

MAOILSHEACHLAINN.

Hogy lehetne a hazat�r�sed napja gy�szos?

MACDARA.

H�t nem minden nagy �r�m a nagy b�natban gy�kerezik? A hazaj�vetel �r�m�t tal�n nem �rny�kolja be a t�voz�s f�jdalma? K�l�n�s �rz�sem van, mester. �ppen csak befejeztem egy hossz� utaz�st, �s �gy �rzem, mintha egy m�sik hossz� �tra k�sz�ln�k. Hazat�rni sz�nd�koztam, de �gy t�nik az eg�sz, mintha egy tal�lkoz�s lenne csak az �ton… Amikor any�m fel�llt, �s j�tt fel�m kiny�jtott karj�val, M�ria jutott az eszembe, amikor tal�lkozott a Fi�val a Szomor� �ton.

MAOILSHEACHLAINN.

H�t ez egy el�g szokatlan gondolat. Mi hozott haza?

MACDARA.

Valami titkos dolog, amit nem tudok megnevezni. Valami �rz�s, hogy �jra l�tnom kell any�mat, Colm-ot �s Sighle-t. Egy �rz�s, hogy egy nagy kalandba kell v�gnom, cs�kjaikkal az ajkamon. �gy l�ttam magam, mint aki meghalni j�tt egy nagy t�megbe, amely hidegen �s csendben �llt; �s voltak p�ran, akik �tkoztak engem a sz�v�kben, mert hal�lt hoztam az otthonaikba. �gy t�nt, mintha halott arcok n�zn�nek r�m szemreh�ny�an. �, a holtak b�lcs �s szomor� arcai – �s az asszonyok sirat��nekei visszhangoztak a f�lemben. De �reztem h�rm�juk cs�kj�t, a melegs�get az ajkamon, mintha bor lett volna a v�remben, s ez meger�s�tett abban, hogy elviseljem, amit a f�rfiak mondtak, s �gy haljak meg, hogy a sz�vemben csak szeretet �s sajn�lat van, de keser�s�g nincs.

MAOILSHEACHLAINN.

Nagyon k�l�n�s, hogy �gy l�ttad magad.

MACDARA.

Ostobas�g volt. Az embernek t�madnak furcsa, mag�nyos gondolatai, amikor a t�meg k�zep�n van. De �r�l�k annak a gondolatnak, mert hazavezetett. Annyira mag�nyosnak �reztem magam messze innen… Any�m haja is �szebb, mint egykoron volt.

MAOILSHEACHLAINN.

H�t igen, �regszik. Neki is kijutott a b�natb�l: ap�d meghalt, t�ged meg sz�m�ztek. Colm viszont nagyszer�, kem�nyk�t�s� fi�v� cseperedett.

MACDARA.

�gy van. Colm �s �nk�z�ttem van egy kis tart�zkod�s. Nem besz�lget�nk �gy, mint r�g.

MAOILSHEACHLAINN.

Amikor a fi�k egy�tt n�nek fel, azt�n hossz� id�re elv�lnak, gyakran van k�z�tt�k tart�zkod�s, amikor �jra tal�lkoznak. �szrevetted, hogy Sighle megv�ltozott?

MACDARA.

Nem; �s m�gis igen. Mester, � csodasz�p. Nem is tudtam, hogy egy n� lehet ennyire gy�ny�r�. Azt gondoltam, hogy minden sz�ps�g a sz�vben van, hogy a sz�ps�g az egy titkos valami, amit csak az �br�ndoz�s szeme l�that, vagy valami meg nem sz�letett kiv�l�s�g �lm�ban. Arra tan�tottam magam, hogy a fizikai sz�ps�gr�l azt gondoljam, hogy az valami szents�gtelen dolog. Megpr�b�ltam a sz�vemet �rintetlennek megtartani; �s n�ha, mikor meg�lltam a v�ros utc�in, hogy megn�zzem valami gy�ny�r� gyermek feh�r l�b�t, s �reztem a f�jdalmat, amit a sz�ps�g l�tv�nya okozott, �s azt k�v�ntam, b�rcsak megvakuln�k, �s ki tudn�m z�rni minden olyan dolognak a l�tv�ny�t, ami megk�s�rthet. Id�nk�nt l�zadoztam ez ellen, �s hangosan s�rtam, hogy Isten ne adjon sz�ps�get a vil�gnak, m�g azt se, hogy a sz�ps�g�t beigya a szemem, ha az a sz�ps�g nem a mennyorsz�gt�l sz�rmazik. De azt�n megint azt mondtam, hogy ’Ez a k�s�rt�s legravaszabb form�ja; ez az�rt van, hogy az ember Isten akarat�nak meger�s�t�s�t hozz�rendelje saj�t v�gyaihoz’. Akkor megkem�ny�tettem a sz�vem, hideg �s tiszta maradtam, mint a hegytet�. De most �gy gondolom, hogy t�vedtem, mert Sighle sz�ps�ge szents�ges kell, hogy legyen.

MAOILSHEACHLAINN.

Egy j� �s b�jos n� bizony�ra szent. T�l sokat k�telkedsz magadban, Macdara. �s t�l sokat t�pel�dsz. Eml�kszel arra, amikor m�g kisleg�ny volt�l, hogy s�rt�l a vadkacsa miatt, aminek v�letlen�l elt�rted a sz�rny�t egy k�vel, �s hogy dalt �rt�l a darur�l, amelynek a f�szk�t kifosztva tal�ltad, vagy a kis halott v�r�sbegyr�l, amelyet holtan lelt�l a k�sz�b�d�n? �s arra eml�kszel, hogy nevetett a pap, amikor meggy�ntad neki, hogy v�zbef�lt liliomokat lopt�l ki a foly�b�l?

MACDARA

(nevetve)

Igen, diarmaid-i �llom�son volt, a h�dn�l, �s amikor a pap nevetett, v�r�sre gy�lt az arcom, mindenki minket n�zett, �n meg fel�lltam �s kirohantam a h�zb�l.

MAOILSHEACHLAINN

(nevetve)

J�l eml�kszem r�. Azt gondoltuk, azt mes�lted el neki, hogy szerelmes volt�l a h�zvezet�n�j�be.

MACDARA.

Csak egy kicsit, de t�nyleg az voltam. Mindig adott alm�kat a pap kertj�b�l. Kicsi, v�r�sesbarna alm�kat, a leg�desebbeket, amiket valaha is k�stoltam. Annak idej�n azt hittem, hogy a Heszperid�k alm�i lehettek ilyenek, amelyek felkutat�s�ra Tuireann Gyermekei mentek.

MAOILSHEACHLAINN.

Min� csoda, hogy verset �rt�l r�luk.

MACDARA.

�rtam. Deibhidhe-ben �rtam egy h�szszor n�gysoros verset.

MAOILSHEACHLAINN.

Sok dalt �rt�l, m�g nem volt�l idehaza?

MACDARA.

Amikor elmentem, a sz�vem el�sz�r olyan volt, mintha halott �s n�ma lett volna; egyetlen dalt sem tudtam �rni. Azt�n egy kis id� m�lva, mikor kereszt�lmentem az �des, z�ld vid�ken, �s eljutottam a kis v�rosokba, ahol l�ttam a j�tszadoz� gyermekeket, a sz�vem �jra megny�lt, mint a kem�nyre sz�radt f�ld, ha meg�nt�zik. Az els� dal, amit �rtam, egy gyermekr�l sz�lt, akit j�tszani l�ttam Kilconnell egyik utc�j�n. A k�vetkez� egy id�s, komor f�rfir�l sz�lt, akivel az Aughrim-i t�lt�s�ton tal�lkoztam. �rtam egy vid�m, b�szke dalt, amikor l�ttam a sz�les Shannont folyni az Athlone h�d alatt. Sz�mos dalt �rtam, miel�tt el�rkeztem Dublinba.

MAOILSHEACHLAINN.

�s hogy boldogult�l azokkal Dublinban?

MACDARA.

Elmentem egy k�nyvkeresked�h�z, �s odaadtam neki a versgy�jtem�nyemet, hogy nyomtassa ki. Azt mondta, hogy nem meri kinyomtatni, mert a Gallok r�gt�n b�rt�nbe vetn�k, a nyomd�j�t meg bez�rn�k. �hes voltam �s az utc�kon k�boroltam fel s al�. Azt�n egy ember megl�tott, amint egy �r plak�tot olvastam a falon, odaj�tt hozz�m, �s megk�rdezte, honnan j�v�k. Elmondtam neki a t�rt�netem. P�r nap m�lva megjelent, �s azt mondta, hogy munk�t tal�lt nekem: �r, latin �s g�r�g nyelvet kellett tan�tanom egy iskol�ban. Elmentem az iskol�ba �s egy �vig tan�tottam ott. �rtam p�r verset �s azok megjelentek egy �js�gban. Az egyik nap azt�n odaj�tt hozz�m az egyik szerzetes, aki az iskola felett �llt, �s megk�rdezte, hogy �n �rtam-e azokat a verseket. Mondtam, hogy igen. Erre azt felelte, hogy t�bbet nem tan�thatok az iskol�ban. H�t elj�ttem onnan.

MAOILSHEACHLAINN.

�s ezut�n mi t�rt�nt veled?

MACDARA.

J�rtam az utc�kat, am�g meg nem l�ttam egy feliratot, hogy tan�rt keresnek egy fi� mell�. Elmentem a h�zba, ahol egy h�lgy alkalmazott, hogy tan�tsam a kisfi�t heti t�z shilling�rt. K�t �vig dolgoztam ott. A fi� nagyon mag�val ragad� volt, igaz�n a sz�vemhez n�tt. Azt gondoltam, hogy csod�latos dolog, ha egy elm�t, egy �letet, a saj�t kezeiddel pall�rozhatsz. Te iskolaigazgat� volt�l, sose gondoltad �gy?

MAOILSHEACHLAINN.

Nem sok id�t t�lt�ttem a gondolkoz�ssal.

MACDARA.

Semmi m�st nem tettem eg�sz �letemben, csak gondolkoztam: gondolkoztam �s verseket �rtam.

MAOILSHEACHLAINN.

Ha a gondolatok �s a versek j�k, akkor nem hi�ba munk�lkodt�l.

MACDARA.

Igen, azt mondj�k, hogy a l�lek dolgaival jobb foglalkozni, mint a test dolgaival. De nem vagyok biztos benne, mester. El�gedett� teheti-e �nmag�ban a f�rfit a Gy�ny�r� L�tom�s? �gy gondolom, hogy az igaz f�rfinak nagyszer�nek kell lennie ebben, hogy, mint Istennek, mindenk�pp musz�j alkotnia, mindenk�ppen musz�j cselekednie.

MAOILSHEACHLAINN.

A k�lt� tal�n nem alkot�?

MACDARA.

Nem, � csak egy hang, amely ki�lt, csak egy s�haj, amely reszket a nyugalomban. Az igazi tan�rnak szenvednie �s cselekednie kell. Meg kell t�rnie a kenyeret az embereknek: el kell mennie a Getzem�ni kertbe �s fel kell mennie a Golgota emelked�j�n… n�ha �gy gondolom, hogy n�nek lenni, �s n�k�nt szolg�lni, szenvedni a legnemesebb dolog. Tal�n az�rt van ez, mert csod�latosnak �s megtiszteltet�snek vettem, hogy tan�r lehetek, mert a tan�r ezt teszi. �tadtam a kis tan�tv�nyomnak az �letem h�s�t, v�r�t �s l�legzet�t. Sz�v�lyess�gem tej�vel t�pl�ltam �t, a saj�t lelkem l�legeztem bel�.

MAOILSHEACHLAINN.

�s � viszonozta ezt a hatalmas szeretetet?

MACDARA.

Viszonozhatja-e egyetlen gyermek is az anyja szeretet�t? Mester, a te hivat�sod a legkeservesebb valamennyi hivat�s k�z�l. Olyan vagy, mint a szeg�ny anya, aki fel�ldozza mag�t, hogy nevelhesse a gyermekeit, akik elmennek �s sose t�rnek vissza.

MAOILSHEACHLAINN.

A tan�tv�nyod h�tlen lett hozz�d?

MACDARA.

Nem, annyira h� volt hozz�m, hogy az anyja lett f�lt�keny. A j� anya �s a j� tan�r mindig f�lt�kenyek egym�sra. Ez�rt van az, hogy a tan�ri szakma a legszomor�bb mind k�z�l. Ha rossz a tan�r, a di�k elfordul t�le. Ha j� a tan�r, a di�k rokonai f�lt�kenyek lesznek r�. Kis tan�tv�nyom anyja arra k�nyszer�tette �t, hogy v�lasszon: vagy �, vagy �n.

MAOILSHEACHLAINN.

�s hogyan v�lasztott?

MACDARA.

Persze, hogy az anyj�t. Hogyan is hib�ztathatn�m �rte?

MAOILSHEACHLAINN.

�s te mit tett�l?

MACDARA.

V�llamra vettem a batyumat �s �tnak indultam.

MAOILSHEACHLAINN.

�s ezut�n hogy boldogult�l?

MACDARA.

Meglehet�sen rosszul, hisz’ mily szeg�ny az, akinek m�r �lmai sincsenek. �n voltam a legszeg�nyebb idegen �rorsz�g �tjain, mert m�r egyetlen ill�zi�m sem marad. M�g egy im�t sem tudtam elmondani, amikor el�rkeztem egy szent k�thoz, vagy inni egyet a kocsm�ban, amikor egy kis p�nzhez jutottam. Az egyik �ppolyan ostobas�gnak t�nt, mint a m�sik.

MAOILSHEACHLAINN.

Azokban az id�kben nem is �rt�l dalokat?

MACDARA.

�rtam egyet, de az olyan keser� volt, hogy amikor el�adtam egy halottvirraszt�son, azt hitt�k, valami k�bor, gonosz szellem vagyok �s kitettek a h�zb�l.

MAOILSHEACHLAINN.

Egy�ltal�n nem is im�dkozt�l?

MACDARA.

Egyszer, amikor a Kilgobbin-i keresztn�l t�rdeltem, vil�goss� v�lt, sz�rnyen vil�goss�, hogy nincs Isten. Nevet�roham fogott el az emberi butas�g l�tt�n, hogy azt hiszik, Isten l�tezik. Kedvem lett volna v�gigrohanni a falun, �s hangosan ord�tani, hogy ’Emberek, ez az eg�sz t�ved�s, nincs Isten.’

MAOILSHEACHLAINN.

MacDara, ez nagyon elszomor�t.

MACDARA.

Azt�n azt mondtam: ’minek venn�m el az ill�zi�jukat? Ha r�j�nnek, hogy nincs Isten, a sz�v�k �ppoly mag�nyos lesz, mint az eny�m.’ H�t mentem az �ton, �s megtartottam a titkomat.

MAOILSHEACHLAINN.

MacDara, nagyon sajn�lom. Musz�j im�dkoznod, musz�j. Meg fogod tal�lni Istent �jra. Csak elrejtette az Arc�t el�led.

MACDARA.

Nem, felfedte el�ttem az Arc�t. Az Arca sz�rny� �s �des is, Maoilsheachlainn. Nagyon j�l tudom.

MAOILSHEACHLAINN.

Akkor �jra megtal�ltad �t?

MACDARA.

Az � neve a szenved�s. A mag�ny. A megal�zotts�g.

MAOILSHEACHLAINN.

Nem �rtelek pontosan, de m�gis azt hiszem, hogy van igazs�g abban, amit mondasz.

MACDARA.

�ltem az otthontalanokkal �s a keny�rtelenekkel. �, Maoilsheachlainn, a szeg�nyek, a szeg�nyek! L�ttam olyan szomor� v�rand�s any�kat, olyan �res esk�v�ket, olyan gyertyan�lk�li halottvirraszt�sokat! Sz�p vid�keken l�ttam ezeket, de m�g gyakrabban s�t�t �s nyugtalan v�rosi utc�kon. A sz�vem neh�z volt az any�k gy�sz�t�l, szemem nedves a gyermekek k�nnyeit�l. Az emberek, Maoilsheachlainn, a n�ma, szenved� emberek: szidalmazottak �s kitasz�tottak, de m�gis tiszt�k, ragyog�k �s becs�letesek. Benn�k l�ttam meg, vagy �gy t�nt, hogy �jra l�ttam Isten Arc�t. Ah, k�nnyfoltos arc volt az, v�rfoltos �s piszokkal szennyezett, de akkor is a Szent Arc!

[itt hi�nyzik egy oldal a k�ziratban; nyilv�nval�an arr�l sz�l, amikor MacDara elhagyja a szob�t �s bel�p Diarmaid.]

MAOILSHEACHLAINN.

Milyen h�reket hozt�l?

DIARMAID.

A Gallok kivonultak Cliffden-b�l.

MAOILSHEACHLAINN.

A hegyekbe mentek?

DIARMAID.

Letterfrack ment�n j�ttek, �s a Kylemore h�g�n�l, Glen Inagh-on kereszt�l.

COLM.

�s m�g semmi �zenet Galwayb�l?

DIARMAID.

Se �zenet, se arra utal� jel.

COLM.

Azt mondt�k, v�rjunk az �zenetre. T�l sokat v�rtunk m�r.

MAOILSHEACHLAINN.

Lehet, hogy elfogt�k a h�rn�k�t. A Gallok Galwayb�l is j�nnek.

COLM.

Akkor a legjobb, ha magunk csapunk le.

CUIMIN.

Csapjunk le azel�tt, hogy megj�tt az �zenet?

COLM.

Haljunk meg, mint a patk�nyok, csak az�rt, mert nem j�tt meg az �zenet?

CUIMIN.

A terv m�g nincsen k�sz; �s a parancsok sincsenek itt.

COLM.

A tervet sosem fejezz�k be. Az utas�t�saink pedig tal�n sosem lesznek itt.

CUIMIN.

Nincs, aki vezessen minket.

COLM.

H�t nem v�lasztottatok kapit�nyotokk�?

CUIMIN.

Annak v�lasztottunk igen: de nem az�rt, hogy azt parancsold, hogy akkor l�zadjunk fel, amikor az eg�sz orsz�g csendes. �gy volt, hogy megkapjuk az �zenetet azokt�l, akiknek hatalmuk van az emberek felett. Majd sz�lnak, ha elj�tt az id�.

COLM.

Sz�lniuk kellett volna m�g azel�tt, hogy a Gallok elindultak.

CUIMIN.

Ki k�rt meg arra, hogy elmondd, mit kellett, vagy nem kellett volna tenni�k? Igazat besz�lek, vagy hazudok, emberek? Kelj�nk fel, miel�tt ide�r az �zenet? Azt mondom, v�rnunk kell, am�g meg nem j�n a h�r. Diarmaid, te volt�l a h�rviv�nk Galway-ba, mit gondolsz?

DIARMAID.

Nekem tetszik az a m�d, ahogy Colm besz�l, �s tal�n meg�lj�k, hogy azt mondhassuk: b�lcsen �s b�tran sz�lt; de nem k�nnyen sz�nom r� magam, hogy kik�ldjem e hegy fiait – azt a maroknyit – hogy kis l�ndzs�ikkal n�zzenek szembe a Gallok nagy �gy�ival. Ha lenne h�r arr�l, hogy fell�z�tott�k a t�bbi vid�ket; de nincs semmilyen h�r�nk.

CUIMIN.

Te mit mondasz, mester? B�lcsebb vagy b�rmelyik�nkn�l.

MAOILSHEACHLAINN.

�n azt mondom Colmnak, hogy valaki, aki hatalmasabb, mint �, vagy �n, �zenetet fog k�ldeni, miel�tt lemegy a nap. L�gy t�relemmel, Colm-

COLM.

Any�m azt mondta, hogy legyek t�relemmel ma reggel, mikor MacDara l�ptei hallatszottak az utc�n. T�relem, h�t �vig v�rakoztam, miel�tt besz�ltem, �s azt�n t�l k�s� lett a besz�dhez!

MAOILSHEACHLAINN.

Mit akarsz mondani egy�ltal�n?

COLM.

Azt mondom, mester, hogy kimegyek az �tra szemben�zni a Gallokkal, ha csak �t ember is k�vet a hegyekb�l.

Sighle jelenik meg az ajt�ban, �s a r�m�lett�l dermedten meg�ll.

CUIMIN.

Nem fogod ezt tenni, Colm.

COLM.

De igen.

DIARMAID.

Ez az emberek �let�nek eldob�sa.

COLM.

Az emberek �lete nagyon sokat �r, amikor megveszik a f�ldj�ket.

MAOILSHEACHLAINN.

Figyelj r�m Colm-

Colm d�h�sen kimegy, m�sok ut�na mennek �s megpr�b�lj�k visszatartani. Sighle a t�zh�z l�p, �s let�rdel mell�.

SIGHLE

(mintha �lmodozna)

’Nevetve fognak elmenni,’ ezt mondtam, de Colm a sz�v�ben haraggal t�vozott. �s annyira kedves volt… borzalmas dolog a szerelem. Nincs akkora k�n, mint a szerelem f�jdalma – b�rcsak MacDara �s �n gyerekek lenn�nk a z�ld domboldalon, �s nem is tudn�nk arr�l, hogy szerelmesek vagyunk egym�sba… Colm holtan fog heverni a Glen Inagh-i �ton, �s MacDara is elmegy meghalni… semmi m�s nincs a vil�gon, csak a szerelem �s a hal�l.

MacDara kij�n a szob�b�l.

MACDARA

(halk hangon)

Elaludt v�gre, Sighle.

SIGHLE

Sok�ig fenn volt MacDara. Mindannyian sok�ig fenn voltunk.

MACDARA.

Minden hossz� virraszt�s v�get �r. Minden utaz� hazatal�l egyszer.

SIGHLE.

N�ha, mikor virrasztanak az emberek, a hal�l j�n.

MACDARA.

Tal�n egy kir�ly (ROYALLER) k�zeledik, Sighle?… Egyszer �lni akartam. Hogy te �s �n egy�tt legy�nk mindig: ez az, amit szerettem volna. De most m�r l�tom, hogy csak kis ideig lehet�nk egy�tt; meg kell tennem egy neh�z, de dr�ga dolgot, �s egyed�l kell megtennem. �s mert szeretlek, nem fogok m�sk�nt cselekedni. Azt szerettem volna, ha cs�kod ott van az ajkamon, Sighle, ak�rcsak any�m� �s Colm�. De megtagadom ezt magamt�l. [(Sighle s�rva fakad.)] Ne s�rj, gyermek. Maradj any�m mellett, am�g �l – m�g egy p�r �vet. Ti szeg�ny asszonyok, oly sok f�jdalmat, oly sok b�natot szenvedtek el, �s m�gsem haltok meg, am�g er�s �s fiatal fiaitok �s szerelmeitek meghalnak.

Maire hangja hallatszik a szob�b�l: MacDara!

MACDARA.

Engem sz�l�t.

Bemegy a szob�ba; Sighle a t�z mellett t�rdel s�rva. Sz�mos hang hallatszik kintr�l, megmozdul a kilincs �s bel�p Maoilsheachlainn.

SIGHLE.

Elment, mester?

MAOILSHEACHLAINN.

Kimentek az �tra t�z-tizen�t fiatal leg�nnyel. MacDara m�g bent van?

SIGHLE.

Itt volt az el�bb a konyh�ban. Az anyja h�vta, �s bement hozz�.

Maoilsheachlainn odamegy �s le�l a t�z mell�.

MAOILSHEACHLAINN.

Azt hiszem, hogy amit Colm tett, tal�n az volt a helyes. T�l �regek vagyunk mi m�r ahhoz, hogy az �lre �lljunk. Besz�lt veled MacDara a bajr�l?

SIGHLE.

Azt mondta, hogy egy neh�z, dr�ga dolgot kell megtennie, m�ghozz� egyed�l.

MAOILSHEACHLAINN.

Sajn�lom, �n h�vtam �t m�g azel�tt, hogy Colm kiment.

Morajl�s hallatszik, mintha egy besz�lget� embert�meg j�nne a dombra.

MAOILSHEACHLAINN.

Ezek a fi�k lesznek, j�nnek fel a hegyre. Nagy t�meg gy�lt �ssze lent a keresztn�l.

Er�s�dnek a hangok az ajt� el�tt. Cuimin Eanna, Diarmaid, �s m�sok l�pnek be.

DIARMAID.

Az emberek azt mondj�k, hiba volt elengedni Colm-ot azzal a p�r emberrel. Azt mondj�k, mindannyiunknak el kellett volna menni.

CUIMIN.

�n meg azt mondom, Colm rosszul tette, hogy elment, miel�tt utas�t�sokat kapott volna. Menj�nk ki, mindah�nyan csak vagyunk, �s l�vess�k le magunkat egyetlen forr�fej� ember miatt? Hol a terv, aminek Galwayb�l kellett volna meg�rkeznie?

MAOILSHEACHLAINN.

Uraim, magamat hib�ztatom, ami�rt nem sz�ltam err�l azel�tt, hogy Colm elment. Az �zenetr�l van sz�, amit Galwayb�l kapunk. Mit sz�ltok, szomsz�dok ahhoz, ha azt mondom, hogy az a f�rfi, aki az �zenetet �tadja, itt van ebben a h�zban?

CUIMIN.

Kir�l besz�lsz?

MAOILSHEACHLAINN.

[(odamegy a szobaajt�hoz �s kinyitja)]. Kelj fel MacDara, �s fedd fel magad az emberek el�tt, akik az �zenetre v�rnak.

AZ EGYIK �JONNAN �RKEZETT

MacDara hazat�rt?

MacDara kij�n a szob�b�l: Maire ni Fhiannachta m�g�tte �ll az ajt�ban.

DIARMAID

(fel�ll onnan, ahol addig �lt.)

Ez a f�rfi �llt az emberek k�z�tt a v�s�rban, Uachtar Ard-ban! [(Odamegy MacDara-hoz �s kezet cs�kol neki.)] Tegnap nem tudtam a k�zeledbe jutni, MacDara, annyira k�r�lvett t�ged a t�meg. Mi volt velem, hogy nem ismertelek fel? Pedig persze, hogy ismerem ezt a szomor�, b�szke fejet. Maire ni Fhiannachta, f�rfiak �s n�k, meg nem sz�letettek fogj�k �ldani els�sz�l�tted f�radoz�sait.

Maire ni Fhiannachta lassan el�rel�p, megfogja a fia kez�t �s megcs�kolja azt.

MAIRE

(m�ly hangon)

L�gy a k�z, amely j�tszott a keblemmel, er�s a k�z, amely kem�nyen s�jt le a Gallokra �s b�tor a k�z, amely sz�tt�ri a rabig�t! E hegy f�rfi�i, MacDara, a fiam az �nekes, aki �letet lehelt a holt �vekbe �s a csendes porba! Keljenek fel az Aileach-ban alv� lovasok �s k�vess�k �t a h�bor�ba! Asszonyok, sz�j�tek a halotti lepleket, mert sok nemes halott lesz az �j hold el�tt!

Mindenki el�rel�p �s megcs�kolj�k Macdara kez�t.

MAOILSHEACHLAINN.

Besz�lj, MacDara, sz�lj, ha itt az id�.

MACDARA.

Hol van Colm?

DIARMAID.

Kiment az �tra tizen�t�dmag�val harcolni a Gallok ellen.

MACDARA.

Colm nem bizony�tott a tetteivel tal�n eddig?

CUIMIN.

Te vagy a vezet�nk.

MACDARA.

A vezet�t�k az a f�rfi, aki el�sz�r sz�lt. Adjatok egy l�ndzs�t, �s k�vetem Colm-ot. Mi�rt engedt�tek elmenni mind�ssze tizen�t emberrel? Nyolcvanan vagytok a hegyen.

DIARMAID.

Azt gondoltuk, ostobas�g nyolcvanan csat�ba sz�llni n�gyezerrel, vagy tal�n negyvenezerrel.

MACDARA.

�s ostoba dolog is. Azt akarj�tok, hogy b�lcsek legy�nk?

CUIMIN.

K�l�n�s besz�d ez.

MACDARA.

M�g k�l�n�sebben fogok besz�lni. A saj�t lelketek �rdek�ben ind�tan�m el azt a nyolcvanat, nem Colm, �s nem is a csata �rdek�ben, mert a csat�t megnyerj�k, ak�r mentek, ak�r nem.

Ki�lt�s hallatszik odakintr�l. Egy ember ront be hal�lra r�m�lt arccal.

AZ �RKEZ�

Az ifj� Colm elesett a Glen l�b�n�l!

MACDARA.

A tizen�t t�l sok volt. �regek, nem dolgoztatok el�g j�l. Egy kiv�tel�vel mindet vissza kellett volna tartanotok. Egy ember fel tud szabad�tani egy n�pet, �gy, ahogy az Egy megv�ltotta a vil�got. Nem viszek l�ndzs�t, puszta k�zzel megyek a csat�ba. Mint Krisztus, �gy �llok a Gallok el�, miel�tt meztelen embereket k�tn�nek fel a f�kra!

Elmegy k�z�tt�k, s k�zben ler�ngatja mag�r�l a ruh�it. Amint el�r a k�sz�bh�z, hatalmas ki�lt�s szakad ki az emberekb�l. Kil�p, �s a ki�lt�s lassan elhal. A t�bbi f�rfi lassan k�veti. Maire ni Fhiannachta le�l a t�z mell�, ahol Sighle m�g mindig guggol.

A F�GG�NY LEG�RD�L