Az én szemetesládám
Immár hatodik éve élek itt, s még mindig ugyanaz a szemetes:
szép nagy vödör, amiben diszperzit volt: amolyan tizenöt literes.
Elgondolkozom néhanapján, hogy mások igazi kukát vettek! Színes tetővel s pedállal alján; guszta, elmés szerkezetet.
A miénk fehér – ha lesikáljuk nem is büdös – és tudom, hogy buta a kérdés, de ha arra használjuk, amire való: minek a szép kuka?
Az okos ember széttárja kezét:
Miért kell másik hulladékláda?
Ebbe is belefér sok szemét… Akárcsak az Országházba.
2006-11-30
Majd egyszer
Majd ha távozik belőlem a lélek, akkor majd nyomdokaidba lépek. Most úgy érzem, hiábavaló minden eddigi erőfeszítésem.
2006-11-30
Gyermekkorunk
Még olyan ártatlanok voltunk és vidámak, mint a csipkebogyótól piros bokorágak.
Megsimogattak és éreztük a kezeket:
akkor még lehajoltak értünk az emberek.
Ma már a sok elmúlt ősz miatt mirajtunk is rengeteg hegyes
tüske maradt.
És bár eljátsszuk ugyan, de nem értjük meg már soha, azokat
a csipkebokrokat.
2006-11-30
Alszik a kedves
Éjfélkor veszek egy lélegzetet, majd a kulcs elfordul: a hideget, s az éjt kizárom;
meg vele a sötétet is persze, itt marad az álmos szoba csendje puha párnámon.
A házban ismerős koppanások: halkan pattogó parkettán járok, míg csepeg a csap a fürdőben; el kellene zárni, de fáradt vagyok, nem fogja látni,
majd holnap, hacsak…
nem alszik a kedves.
De alszik… lélegzetét hallgatom, árnyam lassan imbolyog a falon, majd kattan csendben, és már szunnyad a lámpa s a fénye, csendesen odabújok melléje:
fel ne ébredjen.
Alszik a kedvesem.
2006-12-04
Tűrd még, ha tűrheted
Hiába születtél magyarnak, ha szép hazádban megtagadnak, mert most ez az érdek;
szűk köré, mely hazudott rútul, s most szájukból terád zúdul
csúf szitok, temérdek.
Hogy ki vagy, nem hangoztathatod, mert itt bűn, ha van öntudatod, - azt rég elorozták.
Ha másként látod a kiutat, hallgass, és tartsd meg titkodat: ma ez Magyarország.
Hívő vagy? Némán gyónj - nem divat –
átértékelik szavaidat villásnyelvű kobrák.
Magányos mongúzként elvérzel, ha beléd tép ezer kezével
A halott méltóság.
Nő a kisemmizettek sora, kiknek keserű a vacsora este az asztalon. Lassan csak egy imára futja, s hogy számláit fizetni tudja: isteni oltalom.
2006-12-14 |