Találós kérdések – Állatok
1)
Picike és fekete
föld alatt a lakhelye
kijön, vaksin tapogat
kiskertemben dombot rak.
2)
Bogár bújik, féreg reszket
az odúdban megkereslek
nem csengetek, bekopogok
kipi-kopi, bekukkantok.
3)
Szemem gyenge de jól látok
estéként bogárra vadászok
fejem lent van hogyha alszom
lábaimmal kapaszkodom.
4)
Nincsen ború csak derű
a két lábam hegedű
nyaranta nem henyélek
nagyvidáman zenélek.
5)
Foltos bunda settenkedve
dzsungelt járja leselkedve
fára mászva láthatatlan
nevét féli majom s vadkan.
6)
Erős lába gyorsan fut
elrepülne de nem tud
tojásait féltve óvja
ki közel jön elzavarja.
7)
Csúszik-mászik halkan szisszen
alatta az avar zizzen
villás nyelve félelmetes
lehet akár hétméteres.
2004-11-17
Találós kérdések – Tél
1)
Télen is zöldell
levele nem kerek
decemberben örül
neki minden gyerek
(fenyőfa)
2)
Hidegben nyílik
tavasszal hervad
bimbója fázik
gyökere ablak.
(jégvirág)
3)
Orra répa szeme szén
fazék feje tetején
kezeiben seprűnyél
márciusban útra kél.
(hóember)
4)
Hogyha esik, sosem kopog
csizmák alatt halkan ropog
takar, véd s a tájat fedi
de lépteidet mind felfedi.
(hó)
5)
Gyémántkristály eresz alatt
díszít tetőt, ékít falat
hogyha enyhül, csepeg halkan
tócsába fagy ott lent lassan.
(jégcsap)
6)
Kicsi hógolyóként indul
előbb lassú aztán gyorsul
leszáguld és nagyra dagad
csak a völgy az, hol megakad.
(lavina)
7)
Fehér izzás, meg ne fogjad!
Parázslik, ég, de el nem olvad.
Ezer szikra repül széjjel
csodás látvány sötét éjjel.
(csillagszóró)
2004-11-22
Találós kérdések – természeti jelenségek
Esőnek függönyén
átsüt a sárga nap
égnek kék tengerén
színekből hidat rak.
(szivárvány)
Cikázó fény nyaláb
kék-fehéren villan
hatalmasat csattan
azután elillan.
(villámlás)
Morog a hegy gyomra
füst repül az égre
forró hamut hullat
a föld tetejére.
(vulkánkitörés)
Hiába süt a Nap
és hiába van dél
a Hold beleharap
és elhozza az éjt.
(napfogyatkozás)
A vízszint alacsony
azután meg magas
sokan nem hiszik, de
a Hold érte a ludas.
(apály-dagály)
A levegő tűzforró
puszta felett éget
távoli tájakról
vetít tükörképet.
(délibáb)
Száguld, üvölt s morog
eléállni hiba,
mert gyorsabban forog
mint a búgócsiga.
(forgószél)
2004-12-01
Hócsillag és Nárcisz regéje
Tipegő tündérlány apró buborékban
Forrásvíz felett lebeg az alkonyban
Szivárvány szőttes fedi a trónját
Hintának használja a kis patak habját
Legkisebb leánya a tündérkirálynak
Virágot varázsol a tavaszi faágnak
Szirmokat szór kecses kis kezéből
Kökényt fest kékre az égnek színéből
Száz éve született magyalfa csúcsában
Száz szobában lakott a király várában
Hócsillagnak hívta a tündérek népe
Tavaszi tündöklés, a szépeknek szépe
Kevés a kérője Hócsillag kezének
Várja az idejét igaz szerelmének
Egy karcsú királyfit virággal nevében
Jövendölt a jóslat a Legendák Könyvében
Születése századik éjjele érkezett
Vigasságra várnak nagy vendégsereget
Bor, búzakenyér, elegáns kelmék
Tízezer tücsök hozza hegedűjét
Eljött az este, indul a mulatság
Százszorszép szirmait a szőnyegre szórják
Keringnek körbe a szép tündérlányok
Virágot varázsol bűvös bűbájuk
Hócsillag hallgatag ül apja trónján
Gyémántok, gyűrűk csillognak ujján
Felpillant félve, egy kérést meghallva
Hosszú hajú herceg áll ott meghajolva
Szemei szikráznak, mint zafír csillagok
Ruháján ragyognak az ezüstös csatok
Itt az ideje az ifjak táncának
Várja a válaszát Hócsillag apjának
Büszkén bólint a tündérek királya
Nemes nagyúrnak tetszik a leánya
Tóparti tisztáson szép táncuk lejtik
Kéz a kézben keringnek éjfélig
Sorsuk sebesen utolérte őket
Csodás csókkal nyomtak rá pecsétet
Szemeik szóltak, beszéltek egymásnak
Tündérlány ajka tündérfi ajkának
„Hogy hívnak, herceg?” kérdezi halkan
Az ifjú mosolyog s megszólal lassan
„Hócsillag, hisz ismersz: tavasszal virágzom
Nárcisz a nevem, a májust vigyázom”
Hirtelen haragos szélvihar támad
Mennydörgés rázza magasból a várat
„Vártam végtelen e csodás pillanatra
Most megtalált bosszúm hívó varázslatra”
Sírva sikoltottak az udvari vendégek
Felismerték fagyos hangját a tündérnek
Gúnyos és gonosz szavát nem feledték
Százszor száz éve, hogy földjükről száműzték
„Vakká válsz hercegnő s világod elfordul
Hócsillag, hangod most örökre elnémul
Virágok nevével varázslat szállt rád
Nemes Nárcisz, halld Urad haragját”
Hócsillag hallgat, kék szemei könnyben
Régen rótták az átkot egy mágikus könyvbe
Homály hullott le a tündéri várra
Várnak a vendégek a király szavára
„Balga bosszúvágy sújtott le átokkal”
Kiáltott a király keserű szavakkal
„Te, tündérfi, Te okoztad vesztét
Nárcisz: neved nem hozott szerencsét!”
„Halljad hát herceg most az én parancsom
Villámként vágtass, hagyjad el udvarom!
Leányom látását és szép hangját kéri
Vagy végzeted a te lelked is hamar eléri”
Keserűn kifordul a kapun szép Nárcisz
Vándorol vadonban, hol csak árnyék látszik
Süvít a sivatag sárga homokja
Tengernek tükrét is hasítja hajója
Keresi, kutatja Hócsillag hangját
Visszavinni vágyja szemének világát
Barangol búsan szerte a világon
Míg megakad szeme egy kicsiny virágon
Kőszikla került a kis hóvirágra
Nem nőhetett tovább, beszorult alája
Szépséges szirmai szomorún hervadnak
Levelei lassan a földre lehullnak
Kemény a keze a tündérek fiának
Szívesen segít a sérült kis virágnak
Döngve, dübörögve a sziklakő legurul
A hóvirág hálásan Nárciszhoz fordul
„Köszönöm királyfi, jó lelked páratlan
Segíteni jöttél, siettél váratlan
Ám ború és bánat nyomja a szívedet
Nekem nem kell titkodat felfedned”
„Nemes Nárcisz Úr, virágok királya
Megmentheted mátkád: de megvan az ára…
Szakíts szirmaimból egy kicsi fehéret
Veled s velem amit vársz, feléled”
„Ablakok alatt, Hócsillag kertjében
Ássál egy árkot s rejtőzz el mélyében
Takard be testedet a kiásott földdel
Szirmom s szerelmed reggelre kizöldell”
„Kijön kis kertjébe Hócsillag sírni
Látni nem láthat, de illatod megérzi
Szakítja szárad, ölel majd keblére
Vigaszként visz majd szobája mélyébe”
„De hallgass ide herceg” – szólt a virág halkan
„Sajnos ez semmi, rossz hírek is vannak
Széttépve szárad, a varázst megtöröd
De elmúlik élted s odalesz örömöd”
Hallgat hosszan s szomorún szép Nárcisz
Arcán s ajkán a remegés játszik
„Hócsillag hangja édes akácméz
párás pillantása gyönyör, ha rámnéz”
„Megteszem, mit mondasz, kedves virágszál
Életem értelme több e csúf világnál
Elmúlok, elmegyek, itt hagylak kedvesen
Boldogan búcsúzom, ha látom a kedvesem”
Hajnali harmat a Nap alatt kelve
Nemes nárciszt nevelt Hócsillag kertje
Sápadtan sírdogál a gyönyörű királylány
Szomorú szerelme valahol messze jár
Hirtelen… honnan is? Illatot érzett
Forgatta fejét, de hiába nézett
Kezével kereste, ujjait rátette
Nem volt az nehéz, hisz szíve vezette
„Illatod finom, felismertem rögtön
Letépni nem lehet: szobám neked börtön
Fekszem itt a fűben, melletted, teveled
Érzem, eljön értünk talán a kikelet”
Szívében szólt, hiszen hanggal nem tudott
Álmosan, s ájultan a földre lerogyott
Kezével karolta élete virágát
Csendesen, csókok közt aludta álmát
Sárga Nap sugara, melegen tűzött
Hócsillag haján egy csillag időzött
Kelve a királylány kinyitja szemét
S valóra válni látja a mesét.
„Nárcisz! Hű hercegem, én drága szerelmem”
Kiáltott kérlelőn s hangjától megretten
„Látlak és létezel, újra szól a szavam!”
Karolja kedvesét s zokog boldogan
Felébred félve a tündérek hercege
Látja a lányt mellette nevetve
Hallja a hangját, látja szép szemét
Valami elhozta a varázslat vesztét
Szerelmük szép és tudták, nem várhat
Varázslat, veszély, nekik nem árthat
Királylány könnyei adtak új életet
Szerelmük szilárdan vert örök gyökeret
Végéhez ért e varázslatos rege
Szép és szelíd volt kettejük szerelme
Mégis megtörni sohasem lehet
Ezt jelenti a jóság s az igaz szeretet.
2004-12-28 - 2005-01-05
AJÁNLOM AZ OLDALT
