Oscar Wilde: LA FUITE DE LA LUNE

A kinti létben béke vár,

Álombéke mindenképpen,

Árnyékvilág mély csendjében,

Mély csendben, hol az árny megáll.

Halld a sírást: fülbe tépő,

Egy magányos madár gyásza;

Párját szólítja kiáltva,

A válasz ködös hegyből jő.

Aztán a Hold visszavonul,

Égből sarlóját lerántva,

Elszáll sötét barlangjába,

Arcára sárga fátyol hull.

LA FUITE DE LA LUNE

To outer senses there is peace,

A dreamy peace on either hand,

Deep silence in the shadowy land,

Deep silence where the shadows cease.

Save for a cry that echoes shrill

From some lone bird disconsolate;

A corncrake calling to its mate;

The answer from the misty hill.

And suddenly the moon withdraws

Her sickle from the lightening skies,

And to her sombre cavern flies,

Wrapped in a veil of yellow gauze.