Itt ez a vad, nyüzsgő, modern világ,

Odalett a szívünk boldogsága,

S most hajónk vitorláit bevonták,

És eladva flottánk rakománya.

Azért lett arcom ily korán sápadt,

Mert örömöm a könnyek kergették,

Ifjú ajkam fehéríti bánat,

S romlás húzza be ágyam függönyét.

De tiéd ez a zsúfolt élet mind,

Nem több, csak líra, hegedű vagy lant,

Vagy a tenger zenéje odakint,

A kagylóházban szunnyadó visszhang.

2009-11-24

My voice

Within this restless, hurried, modern world
We took our hearts' full pleasure - You and I,
And now the white sails of our ship are furled,
And spent the lading of our argosy.

Wherefore my cheeks before their time are wan,
For very weeping is my gladness fled,
Sorrow has paled my young mouth's vermilion,
And Ruin draws the curtains of my bed.

But all this crowded life has been to thee
No more than lyre, or lute, or subtle spell
Of viols, or the music of the sea
That sleeps, a mimic echo, in the shell.