J.M. Plunkett: Isten kertjében a csillagok dalolnak

A kertjében csillagok dalolnak,

A csillagok Isten madarai;

Az éjszaka Isten aratása,

Gyümölcse az Isten szavai.

Isten reggel szántja fel a földet,

És délben veti el a magokat,

Azután begyűjti gabonáját,

Mikor felkel a Hold, akkor arat.

Mikor éjfél van, akkor kelt a Nap,

És felemelkedett vérvörösen,

És az Aratót, a halott Krisztust

Mutatta meg a fakereszten.

Hogy a többi éljen, egy meghalhat

És hogy éljenek, egynek halni kell --

A csillagok az égen elhallgatnak

Szegény dalaim ne múljanak el.

The Stars Sang in God's Garden

The stars sang in God's garden;
The stars are the birds of God;
The night-time is God's harvest,
Its fruits are the words of God.

God ploughed His fields at morning,
God sowed His seed at noon,
God reaped and gathered in His corn
With the rising of the moon.

The sun rose up at midnight,
The sun rose red as blood,
It showed the Reaper, the dead Christ,
Upon His cross of wood.

For many live that one may die,
And one must die that many live --
The stars are silent in the sky
Lest my poor songs be fugitive.