J.M. Plunkett: Isten ragyogása

Támolyognak a részeg csillagok,

Billeg a Hold, mint szélfútta bimbó,

Lábam alatt a föld, mint sodródó

Köd, csúszkál, fetreng, és én felszállok;

S repülnek a mozdulatlan dolgok,

Megreszket a város, az iszaptó

Város -- vérem zuhatag, s olvadó

Isten gyümölcsével szomjat oltott,

S a világ inog -- akkor préselem

Szőlőjét, ne kóstolja senki sem -- 

Sírok, mert dicsőséged vajon ott

Merjem-e látni egy lányban? Isten!

Imádatom áldott, vagy átkozott?

The Splendour of God

The drunken stars stagger across the sky,
The moon wavers and sways like a wind-blown bud,
Beneath my feet the earth like drifting scud
Lapses and slides, wallows and shoots on high;
Immovable things start suddenly flying by,
The city shakes and quavers, a city of mud
And ooze -- a brawling cataract is my blood
Of molten metal and fire -- like God am I.

When God crushes his passion-fruit for our thirst
And the universe totters -- I have burst the grape
Of the world, and let its powerful blood escape
Untasted -- crying whether my vision durst
See God's high glory in a girl's soft shape --
God! Is my worship blessed or accurst?