Okkulta

Koronák, nemes bíbor, aranytrónok,

Ónix és szárder, csillogó fejékek,

Csiszolt lápisz, vörös cirkon – oly szépek,

Hogy arról még Babilon sem álmodott.

Legyen egy ár, amiért eladjátok,

Mint ezüstért a betlehemi kincset --

És lám, él a Dicsfény, mit az ár megvet,

Mióta Öt Nyelv az értékről szólott.

Rubintnál bátrabb és bölcsességében

Nagyobb, mint a zafír és smaragd szikrák,

Horgonyoz az elérhetetlen égen -- 

Egy gyémántormon, köröttük kőbástyák,

Lobognak a zászlók, s Viktornak hívják,

Ifjú, és mosoly van alkony-szemében.

2008-03-05

Occulta

Crowns and imperial purple, thrones of gold,
Onyx and sard and blazing diadems,
Lazuli and hyacinth and powerful gems
Undreamt of even in Babylon of old
May for a price be given, bought and sold,
Bartered for silver as was Bethlehem’s—
And yet a Splendour lives that price contemns
Since Five loud Tongues a deeper worth have told.

Braver is she than ruby, far more wise
Even than burning sapphire, than emerald
Anchored more strongly to impalpable skies—
Upon a diamond pinnacle enwalled
The banners blaze, and “Victor” she is called,
Youthful, with laughter in her twilit eyes.